Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

különbséggel, hogy itt még az oszlopok tövéből is hajtások erednek. Teljesen magyar motívumnak kell tehát a pálmát tartanunk.

Kérdés már most, hogy van az, hogy épen a barkóság, a palóczságnak ez a törzse őrizte meg ezt a díszítési módot számunkra ? Ez olyan kérdés, a melyre feleletet adni bátorságom és erőm nincs. Hiszen az a tudomány, a mely czélul tűzte ki magának a magyarságnak törzsbeli összetételét megállapítani, még csak a kezdetnek legkezdetén van és megállapítani azt, hogy a barkónak mennyi köze van a palóczhoz, mennyiben tér el tőle, csak hosszas tudós kutatás után lehetne. Motívumainkban elvégre is a legfontosabb és a legfőbb az, hogy úgyszólván átdolgozás és erőszak nélkül beleilleszthetők modern építészetünkbe. Tudjuk azt, hogy mily óriási nehézségekkel kell manapság megküzdeni a műépítésznek, ha magyaros jelleget akar adni alkotásának. Az eddig ismert magyaros díszítő motívumok majdnem kizárólag hímzések és csak igen kicsi részben faragások. Az építőművésznek, a kinek stilusérzéke és anyagérzéke van és tudatában van azoknak a törvényeknek, a melyek az anyag és a forma között meg vannak, rettenetes nehézséggel kell megküzdeni, hogy eképen jót, magyarosat és egészséges formát alkosson.

18