Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

16

kénytelenül a kétség, vájjon az ilyen pálma nem-e a klasszikus oszlop és pedig az ágas-bogos korinthiai oszlopnak átgyúrása, elrontása. Erre határozottan nemmel kell felelnünk, mert lehetetlen, hogy ezek az emberek, a kik oly szabadsággal rajzoltak, a kik a legváltozatosabb lombformákat a legkönnyedebben mintázták meg, és a kiknek rajza és alakítása az egyes részletekben, a levelekben valósággal megbámulni való, ne jutottak volna ennek tudatára, hogy ők következetesen mekkora hibát követnek el ; mert ezek a pálmák nem emelkednek fel a főpárkányig s nem tartanak semmit, és a klasszikus pilasztereknek hibás, szerkezetellenes, lehetetlen kiadása lennének. De feltéve, hogy csakugyan a klasszikus oszlop képezte az előképet, nem megbámulni valók-e ezek a kőmívesek, a kik képesek voltak a klasszikus építés motívumait ilyen mértékben a magukévá tenni. Átvételről azonban itt szó sem lehet. Már Huszka, a ki foglalkozott ezeknek a motívumoknak őstörténetével, — hogy miiyen sikerre], az más kérdés — konstatálta, hogy ezek a pálmák a legősibb időből, még a szaszanidáktól eredő motívumok, a melyek alig megmagyarázható módon származtak át népünkhöz. Részemről arra kívánok rámutatni, hogy a históriai időn belül hol