Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

-4

«Naná»-ját, Baudelaire «Fleurs du malx-jait tanulmányozza és ha épen sentimentális mesére vágyik, akkor Manón Lescaut-t veszi a kezébe. Szó sem fér hozzá, választékos e görög nőnek az Ízlése. Es ha Oskar Wilde-nél ezt nem hiszszük el mindig, Aubrey Beardsley-nél a valóságot már le sem tagadhatjuk. Egyetlen egy vonalában sem titkolja, hogy érzelmeit századvégi inspirátiók hevítik.

Aubrey Beardsley genieje tartálya, tabernaculuma volt ezernyi fékezetlen indulatlnak és ösztönnek, melyeket lenyűgözött vége és előkelőén hűvös vonalakban sajátított ki magából. Gondolatai és érzelmei dynamikája megapadt abban a perozben, melyben vonalakká formálódott. A forma és a tartalom közti ellentétet, — melyre előbb már ráakadtunk — tisztára magyarázza ez a tény: Aubrey Beardsley, mint minden anglikánus, lelke mélyen rejtett valamit a pietistából. Az erkölcsi valót sohasem merte volna annyi gúnynyal illetni, mint tette Henry de Toulouse-Lautrec. Megrendíti őt a bűn gondolata, mint az összes praraffaelitákat és szinte vallásos áhítattal hisz benne. Az erény és bűn extrém magyarázatai különben is foglalkoztatták az angol piktorokat Dante Gabriel Rosetti óta. Beardsley nyugtalan lelke olyasfélét érzett, mintha a természet bármely nyilvánulása valamely megfoghatatlan ethi-