Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

2 5

kai erőtől függő lenne, a melynek, bár heves összetűzések után a szervezet zavaros ösztönei meghódolnak. Ezért erotikuma nem is komplikált, mint pl. Féliciens Raps-é. Sőt egyszerűnek mondható és annak is tűnnék, ha az egész folyamat nem a lélek spharájában játszódna le. Érzéki örömök és szerelmi lobbanások vannak Aubrey Beardsley rajzaiban, de már átszellemülten és tisztultam Dematerializálód- tak, mint a porhüvelyéből kiszabadult lélek. Esete nem az egyedüli és a műtörténet szolgálhat példákkal az alkotó egyéniségek minden fajából. Romantikusok neve alatt foglalja őket össze az emberiség systematizáló szelleme. Valamennyi romantikus abban ügyeskedett, hogy extásisának, elragadtatásának erotikus színezetét a vallásos imádat fátyolával homályosítsa. Fogékony kedélyük remegve áhította a földi önfeledést, de ugyanakkor szivükbe nyilallott az istentől való félelem. Ellenkeztek, heveskedtek, de végül lemondtak, mert a lemondás is átalakult bennük kéjes érzetté. «Intellektuálisán érzékiekének lehetne őket nevezni. Furcsa, sőt visszás lelkiállapotuk eredménye az lett, hogy öreg napjaik bekövetkeztével a katholikus egyház kebelébe tértek meg. Miért?... A felelet nem nehéz. Csak az egyház merev dogmái voltak képesek arra, hogy féktelenségükre békót rakjanak és gyenge akaratuk ezt