Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

kínálja csókjaival. Csakhogy Jokhanan, illetve keresztelő sz. János, mely név révén jobb körökben régóta ismeretes, szintén járja a modernek iskoláját: Strindberget olvasta. Liliomtiszta a teste és mélységesen undorodik a csóktól . .. Ilyetén módon két elementáris ellentét kerül szembe. A nő akar, a férfi nem akar. Ezt a minden ízében századvégi konfliktust Oskar Wilde tragikusan csomózza ki. Kifejezetten feminin természete Salome pártjára tereli. Egyszóval a nő diadalmaskodik majd. Persze óvakodni kell a hétköznapiságtól, mely egyértelmű a blamage-zsal. Salome tánczba indul. Egyenként foszlanak le róla a fátyol darabok, kering, fordul, csavarodik, hogy a ki látja, menten beleszédül. Az öreg fejedelem el is veszti az egyensúlyt. Mindent odaigér. Salome a művészi mutatvány honoráriumaként Jokhanan fejét kéri. Herodes most megütközik a követelés szokatlanságán, de csakhamar elrendeli a fejvételt. Ezüst tálon hozzák a szűz szent fejét a színre. Salome már olthatja éktelen csókszomját. Graciósus fogással megragadja a törzs nélküli fejet és ajkát rányomja a halottéra. A tetrarka gyenge szervezete ezt sokalja, miért hamarosan megöleti a leányt. Wilde darabja itt végződik. Nyomról-nyomra, hűséges megértőjeként követte őt Aubrey Beardsley fáradságos és merész