Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

'9

hogy a visszafojtott keserv és düh pillanatában keletkeztek mind. Tanúskodik erről élete maga is. Toulouse-Lautrec, a ki rajzaiban sohasem fogadja el a szép formát feltétlenül, hanem itt-ott kifogásol, árulkodik ellene, csatangolásai közben áhítattal szemlélte a szépidomu embereket. Mindig volt egy jockey- vagy lovasz-barátja, a kit naiv módon imádott és ajándékokkal halmozott el. Toulouse-Lautrec erotikuma nem egyéb, mint valódi, de keserű és egyénileg fokozott érzelmi lángolásnak vakító visszfénye. Aubrey Beardsley betegesen érzékeny volt, de ilyfajta sensatiók nem lepték meg. A munka pillanatában elfordult a világtól, bezárta összes érzékszervei portáit és átengedte magát a lelki, gondolatbeli kicsapongásnak. Produktumaira az igazi élmény árnyéka sohasem esik. Sejteti, hogy az igazi odaadás boldogsága sohasem erőtlenítette el. Individualitásának ép az a titka, hogy valamely rejtélyes szervezeti beállítás folytán a testnek bolygó izgalma mystikus mohósággá fokozódott és a legnemesebb agyközpontok felé, a teremtő képzelet székhelyére tolongott. Toulouse-Lautrec gyarlóan emberi erotikuma ő benne morbid vonalerotikummá vált. Női formák, mint a hogy Félicien Rops hymnusként dicsérte őket, Aubrey Beardsley-t nem érdekelték. Vágyai nem is a remegő test után sóvárogtak, ha