Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

18

legraffináltabb csemetéje. Egyre járta a lebujokat és kétes mulatóhelyeket. A magasabb köröket, melyeket származása révén felkereshetett bármikor, való- sággal kerülte. Jobban tetszett neki a Montmartre czigánya, mint a szalonok bármely arszlána. És szívből jól esett neki az éjjeli kóborlás, csatangolás és duhajkodás. Mindez azonban szegényes próbálkozása volt egy nyomorék genienek, a ki utánozni akarta az épek mindennapi őrültségeit. A legszebb pillanatok küszöbén szivébe nyilalhatott nyomorúságának tudata. Ily módon testi baja fanatikus dühöt támasztott benne a szerelem minden játéka és izgalmas incselkedése ellen. Belevágta magát a kritikus pózába, a ki tettetett objektivitással nekiment az emberiség olcsó kedvteléseinek és gyöngéinek. Olyik lapjának könyörtelen vonalsokasága úgy szólal meg, mintha iszonyatos káromkodás volna: körmönfont, néha szinte brutális káromkodás! Számtalanszor elárulja Toulouse-Lautrec, hogy ösztönei egészségesek és kielégítésre várnak. Természetes okossága és éles esze révén hamarosan belátta, hogy tragikus életkörülményei érzéki hevét a művészet felé terelik. Rajzaiban persze azután igazi emberi módon czivakodik sorsával, mely a földi gyönyörök forrását számára megapasztotta. A ki figyelmesen kutatja munkái titkos lelkiállapotát, úgy fogja találni,