Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

'7

képei, tájak bájai sohasem elevenültek meg, ő csupán nőket látott, minden kornak szerelmes, indulatos, kéjes nőit! Sőt Beardsley a teremtő képesség meg- hasonlását annál meghatóbban illusztrálja, mert földi pályafutása tragikus értelmét benne találja. Serdülő ifjú volt és már mesterileg kezelte a rajzot, huszonhatéves korában áldozata lett a tüdővésznek. Összevissza tehát kilencz évet aknázhatott ki munkakedve, hogy az egyéniség legmagasabb polczára jusson. Megfelel s tüdővészesek lelkiállapotának, hogy a végromlás beálltáig terveinek, optimistikusan csele- kesznek és nem csüggednek. Aubrey Beardsley maga is hanyatt-homlok rohant munkájában előre és még halála órájában is rajzbeli lehetőségek zaklatták. Nagy élnivágyása a szerelem édességei felé vonzották, melyek azonban lázas szervezetének rosszul estek. A kívánság megvolt, a tett és kivitel nem mindig kellett. E tekintetben rokonlelkü a franczia Heny de Toulouse-Lautrec-kel. Csak a szerelemről való lemondás módja különbözteti meg őket élesen. Keresik ők a nőt a művészetben és az életben és az alkotás pillanatában lehull didergő, fázós lelkűkről a takaró lepel. Toulouse-Lautrec, a ki nemes szülők sarja volt és ősei fejfáját a keresztes hadjáratok idejéig vihette fel, testi nyomorék volt, púpos elül-hátul, de szellemileg ő volt Párizs