Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

•3

szebb, igazabb, művészibb millió megteremtésével fog evolválódni a világ és la démocratisation du luxe — ahogy a franciák az egész mozgalmat nevezik annyit jelent, mint mindenkit ráeszmélni engedni egy felejthetetlenül szép életre. Mindenkit, a jómódút és a rongyost, hogy vágyódjon utána, hogy higyjen benne, hogy a hozzávaló jussát kívánja és hogy megtisztuljon tőle. Versaillesi és trianoni szökőkutak színes éjszakáira a történet végtelen éjszakája borult, tízezer kiváltságos mulatságaira egy kaotikus felborulás következett: a francia forradalom. De Ruskintől Wagner Richardig, sőt Muthesiusig minden esztétikus lélekben valami megnevezhetetlen vágy él új művészi kultúra, új életritmusok és új ünnepnapok után. És bizonyos, hogy azok a rózsás, duzzadt formák, amelyek Pentelikon márványában szenderegtek és egy gyönyörű hajnalon feltámadtak a görög világ művészetében, immár világtörténeti álmukat alusszák. De a tölgyfa ereiben, a vas makacsságában is formák élnek, robusztus és biztos formák s talán épen az angol bútorok simasága, eleganciája, a Morris betűinek teli kövérsége, a falikárpit színeinek le- tompítottsága, a modern háznak biztonságérzete, dinamikája fogja megadni a világnak azt a nyugalmat, mely után vágyódik.