Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

5

A szövet, fonalakból készül. A legtermészetesebb kérdés most az lehet, hogy miképen nyerjük a fonalat ?

Az első ember valószínűleg készen kapta. Hosszú, hajlékony fűszálakat, növényi rostokat szőtt össze, a melyeket könnyen tudott gyűjteni környezetéből. Vannak növények, melyeknek hosszú levelei még száraz állapotban is alkalmasak az összefonásra. Ilyenek p. o. a sásfajok.

De az ember korán rájött arra, hogy növényi rostokból, sodrás útján tetszésszerinti hosszúságú fonalat állíthat elő. II. i. ha szálkás, rostos, hajlékony anyagokat kissé nedvesítve összesodrunk, akkor a kisebb szálak egymással összecsavarodva, erős, összeálló fonalat alkotnak.

Ezt a sodrást a primitiv ember, a tenyerével végezhette.

A következő lépés az volt, hogy a fonál végére nehezéket kötött. Most a sodrás úgy történt, hogy ezt a nehezéket megpödörte, ez forgásba jött és összesodorta a fonalat, melyet felül rostok, szálak hozzáadásával hosszabbítani lehetett. Persze a nehezék hamar a földre ért. Hogy az asszony most még tovább is fonhasson, magasra nyújtotta a kezét és így még folytathatta a sodrást. Mikor pedig már így sem boldogult, mit tehetett ? — bizony