Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

sára mutat. Ezek a jelek azonosak más népművészeti tárgyak analog jeleivel. Épp úgy megtaláljuk p. o. a svasztikát a hímzésben, a kerámiában, a vadász lőpottartóján, a nép húsvéti tojásán stb. stb . . . , mint a szövésben.

Láthatjuk tehát, hogy mennyire fontos az ősszellem megnyilatkozása a népi művészetre, illetve annak egyik csoportjára, a szövésre.

Nézzük már most, miképpen hat az anyag és a technika a szövés művészetére?

Most újra hangsúlyozom azt, hogy a szövés műveletében ritmus, elrendezésében pedig szigorú geometria van. Ez a két dolog az, a mely az embert vezeti akkor, mikor a szövést választotta művészi hajlamának kifejező eszközéül.

A szövet már maga, alaptulajdonságánál fogva, - kész ornamentum. Az egyszerű vászonkötés, az ornamentikában ismert négyzetes hálót alkotja. Minden népnél megvan. Annyira kedvelt, hogy minden más iparművészeti eljárásban használták és minden anyagra átvitték. Nem kell említenem mást, mint a sakktábla beosztását, négyszögű lapokkal kirakott padlózatot stb.

Ha a vászonkészítésnél a ritmust és a geometriai rendet változtatták, vagyis a csomópontok elrendezését másképp, más elv szerint intézték, a szövet