Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
i8 szerkezetében változást kaptak, melynek szintén díszítő jellege van. Egy ilyen kötésű szövet — a sávoly (köper). A sávoly jellemző vonása az, hogy a csomópontok 45°-ú irányban kerülnek egymás mellé és így a szövetben harántfutó csíkokat kapunk. A sávolykötés azon az elven alapszik, hogy a bél váltakozva több lánczfonal alatt és csak egyet- len-egy lánczfonal fölött megy el. A rákövetkező járatná] a bélfonál ugyanezen elv szerint halad, de az ismétlődő szakaszt nem ugyanazon lánczfonalnál kezdi, de a rákövetkezőnél. A sávoly előállításához már nem elég két nyüst. Éppen ezért a nép nem minden vidéken foglalkozik az előállításával. A nép többféle sávolyt ismer. Ezek: az egyszerű sávoly, az összefordított, a négyszögletes és a kígyójárású sávoly. A sávoly szerkezetében megnyilvánuló díszítő sajátosságot szintén átvitték más iparművészeti termékekre is. Megtaláljuk mint díszítő motívumot régi kerámiái leleteken. Napjainkban p. o. a mi parkettjeink az összefordított sávolyt utánozzák. A kötések változtatásával még számtalan szerkezetbeli díszt lehet előállítani. A szerbek p. o. valóságos csipkejellegű szöveteket készítenek, melye-
