Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

22

Ez a művelet ilyen ritmusban folyton ismétlődik.

A bordával a belet beverik, besűrítik a lánczok közé.

Sok apróbb munka van még a szövés műveleténél, melyek többé-kevésbbé fontosak, de a lényeg abban a műveletben van, a melyet az imént leírtam.

A nép által használt szövőszékek vidékenként és fajok szerint különbségeket mutatnak.

Legtöbb kényelemmel vannak ellátva a dunántúli és az alföldi magyar szövőszékek. Ezeknek fölépítése a fejlett takács-szövőszékek mintájára készült.

A kalotaszegi szövőszék (oszlovála) sokkal egyszerűbb. Sok minden hiányzik róla, a mi a kényelemnek rovására megy. Az osztováta alján fölállítják a bábokat, ezekben forog az első hasaló (melldorong) és a hátsó hasaló (lánczdorong). A ha- salóra vannak fölvetve a mejjékfonalak (lánczok). Hiányzik róla a vásznas dorong, miért is a székely a kész vásznat az első hasalóra kénytelen csavarni.

Még egyszerűbb az oláh szövőszék. Rozoga tákolmány az egész, mégis ezen állítják elő azokat a szép szövött remekeket, melyek bámulatra ragadják az embert.