Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

*3

Az eddig leírt dolgokból megösmerkedtünk a szövőszék vázlatos fejlődésével és a szövőszékkel, a melyen az elmondott módon történő munkával állítja elő a nép azokat a szöveteket, illetve vásznakat, a melyekre a ruházkodásban oly nagy szüksége van.

Nagy fontossága van hát a szövésnek a nép életében.

*

Az első ember nem is szőtt másért, csak azért, hogy ruhája legyen. De a mint a szövés technikája annyira fejlődött, hogy az ember ruházatában fényűzést is megengedhetett, — a szövet díszítésére korán gondot fordított.

Az emberi lélekbe oltott törekvés, a mely a világban megérzett rendet, ritmust, szépet — mindig kifejezésre kívánja juttatni, a szövésben is, épp úgy, mint a többi iparművészeti ágban, szintén érvényesülni akart.

A nép művész-leikének egyik nagyon értékes kifejező eszköze, szinte nyelve a szövés.

Már maga az az eljárás, melyet vázoltam, világosan mutatja azt, hogy a szövés már magában véve is olyan jellegű, mely művészi tevékenységre sarkalja az embert. Az a művelet, a melylyel a szövés jár, csupa ritmus, csupa szabályosság, csupa