Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
hatjuk elő vele a láncznyílást, mint a szövőrácscsal. A nyüst alkalmazása azért jobb, mert a lánczo- kat sűrűbben állíthatjuk egymás mellé és így a vászon maga is sűrűbb, erősebb lesz. A mai szövőszéknél a láncznyilás létesítése két nyüst segítségével történik. A páratlan számú lánczokat az első nyüstbe, a párosokat pedig mind, a második nyüst szemeibe fűzik be. Az első nyüst alul, azzal a lábítóval van összeköttetésben, a melyet jobb lábbal nyomok le, de fönt összefügg a második nyüsttel is, úgy, hogy mikor az első lábítót lenyomom és az első nyüst lesülyed, ugyanakkor a másik fölemelkedik. Az első nyüst minden páratlan számú fonalat lehúz, a második pedig fölemelkedve, minden páros számú fonalat magával visz. A lánczok így mind mozgást végezve kétfelé oszolnak és szádot alkotnak. Két nyüsttel nyitott szád természetesen nagyobb annál, mint a melyet egy nyüsttel állíthatunk elő. Ebbe a nyílásba vetélő segítségéve] a bélfonalat bevetem. Ha ez megtörtént, akkor váltok. Ez abban áll, hogy elbocsájtom a jobboldali lábítót és a balt nyomom le. így a fonalak kereszteződve, megkötik a belet és új nyílás keletkezik. Most a vetélővel újra belevethetem a fonalat és újra válthatok.
