Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
'9 Az előbb említett nyílás alul keletkezett, — ez az alsó szád. Ha most felemelem a rácsot, akkor a lánczokkal közbe csikkantom a belet, megkötöm. Most már az egész szövési eljárással tisztában vagyunk, mely a ráccsal megy végbe. Tehát : le- sülyesztem a rácsot, kapom az alsó nyílást, közbevetem a bélfonalat; fölemelem az eszközt, a kereszteződő lánczok megkötik a belet, kapom a felső nyílást, közbe vetem a belet; lesülyesztem a táblát .. . és így tovább. Ha már most ezt az eszközt rá állítva képzeljük a biharmegyei szövőszékre, megkapjuk a szövőszéknek azt a primitiv alakját, a melytől már csak egy lépés szükséges ahhoz, hogy a mai szövőszék- tipus előálljon. Itt még csak egy láncz-elválasztó szerkezet van, a szövő rács. Ennél a típusnál tehát, a lánczoknak csak a fele mozog, t. i. csak azok a fonalak emelkednek, a melyek a lyukakba vannak fűzve, a többiek mindig mozdulatlanok maradnak. A rács emelésére, sülyesztésére természetesen új eszközre van szükségünk. Egy ilyen szerkezetet könnyen előállíthatunk. Kössük a rács felső részét valami hajlós rúdhoz, úgy, hogy ez a rúd rugalmasságánál fogva a rácsot állandóan emelni akarja. A rács alsó részére
