Néhai Bischitz Gyula dr. porcellánplasztikai gyüjteményének kiállítása (Budapest, 1928)
Dr. Layer Károly: Porcellánplasztika
PORCELLÁNPLASZTIKA ÍRTA: DR. LAYER KÁROLY A XVIII. századi porcellánszobrocskák alig át* tekinthető tömege sajátságos emléke a német kisplasz- tikának, ékesszóló hirdetője annak a párját ritkító alkotóerőnek és optimisztikus szellemiségnek, mely ezt a korszakot általában jellemzi. Ha ezeket a bájos szobi rocskákat szemügyre vesszük, nem tudunk szabadulni egy boldog, gondtalan és káprázó színekben pompázó mesevilág játszi képzetétől, bár tudjuk, hogy ennek a kornak is megvoltak a maga dúló politikai, társadalmi és szellemi harcai. A porcellánplasztika ma már nem szorul különös dicséretre, mert művészi értékét eh ismerte a szakirodalom és igazolja a múzeumok és gyűj^ tők meleg érdeklődése. A XIX. század utolsó évtizedeiben indultak meg a kutatások, melyeknek célja a porcellánplasztika legs kiválóbb mestereinek megállapítása volt. A céltudatos munka mellett csakhamar különvált a porcellánfigurák rengeteg tömegében a silány munka a jótól. Mert meg; lehetősen nagy volt azoknak a mestereknek a száma, kik a XVIII. századi német porcellángyárakban szobi rocskák mintázásával foglalkoztak, de ezen a téren is sokan voltak a hivatalosak és csak kevesen a válaszi tottak. A porcellánszobrocskák művészi elbírálásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a plasztikai érték nem az egyedül mérvadó szempont. Egyenrangú szerep jut itt a színhatásnak is, mert a porcellánszobrocskának más, nem keramikai anyagból készült plasztikai munkái val szemben éppen az a különös előnye, hogy a zománei színekben csillogó és tartós természetű színes festésre alkalmas. Amikor Böttger 1708iban — hosszas és céltudatos kísérletek után — a porcellánkészítés titkát drezdai műhelyében feltalálta, elsősorban egy közgazdasági szempontból fontos új anyaggal gazdagította a kerai 5
