A Magyarországban készült régi egyházi kelyhek kiállításának leíró jegyzéke (Budapest, 1913)

Radisics Jenő: Előszó

ELŐSZÓ.

Roth Viktor dr., a Műemlékek Orsz. Bizottságának tagja igen érdekes, alapos búvárkodásra valló tanulmányt írt az Archeológiái Értesítő m. évi április havi számában «Az egyházi kehely történeti fejlődése Erdélyben» czímen. E tanulmány elolvasásakor született meg bennem gondolata e kiállításnak.

Czélja, az egyházi szertartások e legfontosabb s legelőkelőbb edényének hazánkban tapasztalható művészi fejlődését, stilbeli változatait, valamint az azokon előforduló díszítési módokat eredeti példákkal szemlélhetővé tenni s ekként egyúttal a magyar ötvösművesség legfényesebb lapjainak egyikével az eddigieknél behatóbban megismerkedni. Fontos ez azért, mert a manapság nehézség nélkül beáramló különféle idegen művészi befolyásoknak a mi művészetünk faji jellegére gyakorolt részben bénító, fejlődését annak természetes irányától eltérítő, részben pedig romboló hatását csak úgy leszünk képesek ellensúlyozni, ha meggyőződünk a népünk lelkében élő művészi erőről, annak eredetiségéről és gazdagságáról, a minek éppen a kelyhek legékesszólóbb s legnagyobb számban fennmaradt emlékei. Együttesen közszemlére kitéve, a kelyhek gyönyörűségül s okulásul fognak szolgálni a művelt közönségnek, a netán! kegyes adományozóknak s a tervező művészeknek egyaránt.

A kiállítás korhatára, egyfelől az Árpádházi királyok kora, másfelől az 1830. esztendő; ennél későbbiekre nem tartottunk igényt. Vagyis a kiállítás felöleli az egyházi kelyheket, vallási tekintet nélkül, amennyiben azok a XI. század és az 1830 közötti időben készültek és amennyiben magyarországi ötvösök munkái.

A kiállításon 122 kiállító 200 darabbal vett részt. Egykehely román kori, tizenegy XIV., százkilencz XV—XVI., negyvennyolcz XVII., tizenkilencz XV111., nyolcz XIX. századi,

1*