A Magyarországban készült régi egyházi kelyhek kiállításának leíró jegyzéke (Budapest, 1913)
Radisics Jenő: Előszó
4 ezüst és arany ; négy darab ónból való. Százhetvennégy kelyhet küldtek be az erdélyi ág. hitv. ev. egyházak. Ezeknek, valamint Téutsch Frigyes dr. erdélyi ág. hitv. ev. püspök úrnak, a ki az eszmét a legmelegebben felkarolta s kérésünkre a fen- hatósága alá tartozó valamennyi egyházközséget kelyheik átengedése iránt felhívta, köszönhető tehát első sorban a kiállítás létrejötte. Hálával kell megemlékeznem Roth Viktor úrról is, mert lelkes közreműködésére voltak bízva a nehéz előkészítő munkálatok, a mennyiben azok az erdélyi ág. hitv. ev. egyházak tárgyaira vonatkoztak, a miket derekasan elvégzett. Meleg köszönetemnek óhajtanék továbbá kifejezést adni a Múzeum nevében gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi róm. kath. püspök úrnak az általa megteremtett gyulafehérvári egyházi múzeumban őrzött nagyérdekű kelyhek, a nyitrai székeskáptalannak főleg a gyönyörű, páratlan értékű két aranykehelynek, s a pozsonyi Szt. Ferencz-rendiek tulajdonában lévő sodronyzomán- czos arany kehelynek átengedéséért. Szerettem volna a felsőmagyarországi, úgyszintén az egész országban található egyéb kelyheket is bemutathatni, mert ekként érdekes és tanulságos összehasonlításra nyilt volna alkalmunk. Ez irányú kérésem azonban, sajnos, eredmény nélkül hangzott el ; felhívásunkra a legtöbb esetben még választ sem vettünk. Ha tehát kiállításunk nem is mondható teljesnek, mégis a begyűlt anyag gazdagságánál, ritka értékénél, kiváló szépségénél fogva számottevő, kivált nemzeti művészetünk múltjának megismerése szempontjából tekintve azt. Ennek pedig kétségkívül meglesz a kívánt hatása a mai ötvösművességre. A leíró lajstrom netáni hibáit és tévedéseit a lázas munkálkodásnak kell tulajdonítani. A kelyhekre folyton szükség lévén, azokat csak igen rövid időre kaptuk. Sietnünk kellett tehát mindenképp. Időhiánya okozta azt is, hogy a szöveg nem követi a felállítás sorrendjét. Budapest, 1913 január havában. Radiáicó Jenő.
