Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)
Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményei - III. A magyar terem
42 MAGYAR TEREM: ÓNTÁRGYAK alatt fejlődik ki a későbarokknak nevezhető Mária Terézia-stílus, mely a nyugodt formákat s a széles jellegű díszítést kedveli. A Mária Terézia-stílus a XVIII. századi magyar bútoriparban jelentékeny szerepet játszik. A klasszicisztikus irány, mely XVI. Lajos korával kezdődik és az empireban jut teljes kifejezésre szintén Bécsen keresztül jut el hozzánk. Ennek a kornak bútorzatát a külföldivel szemben jóval nagyobb egyszerűség és a szerényebb igényekhez való alkalmazkodás jellemzi, mely irány a biedermeier-bútorban teljes diadalra jut. 90. sz. szekrény. Magyar óntárgyak, XVII— XVIII. század. Az ó n nagyobbarányú használata a szász és cseh óntelepek feltáráséval már a XIII. században veszi kezdetét és a XVI. században iparművészeti szempontból is fontos szerephez jut. Különösen polgári használatra szánt asztali és háztartási edények készültek belőle. Nagy elterjedettségének a porcellán térhódítása vet véget a XVIII. században. A magyar ónedények formája túl- nyomólag egyszerű és sima s a vésett díszítésre rendkívül alkalmas. A renaissance gazdagabb dekoratív hatásokra való törekvése domború díszítésű, pompásabb darabokat is hoz létre. A XVIII. században mindinkább háttérbe szorulnak ezek a díszítési módok és a hólyagos, bordás edényformák válnak divatosakká, melyek az ezüstfényű anyag érvényesülésének rendkívül kedveznek. Magyarországon az ónöntés művészete sohasem emelkedett arra a magaslatra mint Franciaországban, Németországban, Svájcban és Sziléziában, de már a XVI. század óta számos ügyes mester működik és tetszetős használati edényeket készít. Nagyobb ónműves céhek Pozsonyban, Győrött, Kassán, Lőcsén, Besztercebányán, Kolozsvárt, Nagyszebenben, Segesvárt és Brassóban voltak. A 90. sz. szekrényben látható óntárgyak részben a polgári háztartás, részben a céhek használatára rendelt edények: kupák, tálak, tányérok, pálinkás palackok és egy csobolyó. 91. sz. szekrény. Magyar ötvösmunkák, XV— XVIII. század. Az aranyat már a legrégibb időktől kezdve ékszerek, edények készítésére, valamint fegyverek és egyéb fontos tárgyak
