Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Vadászi Erzsébet: Philippe de Lasalle Esterházy-mintája

Eszterházára azzal a céllal, hogy ott fényes mulatságok és bálok szervezője és irányítója legyen.

10 1764 és 1767 között Esterházy Miklós kétszer is járt Franciaországban, tehát személyesen is megrendelhette az európai udvarokban annyira kedvelt Gros de Tours-okat. Csak eszterházai kastélyát díszíthette velük, hiszen említettük, hogy ő volt annak szinte megteremtője, ő az, aki nemcsak nyári, hanem állandó tartózkodási helyéül választja Eszterházát. Epj)en ő irányítja — sokan a szó szoros értelmében vett személyes irányítást értenek ezen — az építkezéseket, s ő rendezkedik be itt fényűző módon. Az ún. Esterházy mintájú Gros de Tours-ról magyar vonatkozásban — legújabb adataink szerint — csak annyi ismeretes, hogy 1793-ban Versaillesban a királyi kastélyban lebontásra került, s a francia forradalom után egy Esterházy herceg vásárolta meg. Felmerül a kérdés, volt-e már előzménye ennek a vásárlásnak? Talán nem véletlen, hogy Pál Antal, Miklós fia és örököse éppen ezt vásárolta meg a lebontásra került többi Gros de Tours közül. S ha ma még nem is tudjuk bizonyítani, feltételezhetjük hogy Pál Antal nemcsak folytatója volt a hercegi lakosztály ún. Gros de Tours-ral való díszítésének, hanem esetleg már valamihez hozzávette ezt a virágcsokros mintájú selyemtapétát. Az első kézzelfogható adat a virágos minta Eszterházán történt alkalmazásáról 1832-ből való. Az ekkori inventárium ide vonatkozó részlete a következő (az első emeleten a hercegnéi lakosztályban a 86-os szobában) : „Die Wände mit paken ausspaliert der grund dunkelgrün mit gefärbten Blumen".

12 A Vahot—Kubinyi-féle „Magyar- és Erdélyország képekben" című 1853. évi kiadványban is találhatunk leírást Eszterházáról: „Az első emeleti díszterem első szobája jobb kéz felől festett léczkorláttal van borítva, a másik vörös kamukával, a harmadik zöld Tours-i selyemmel (Gros de Tours). A bal kéz felőli szobák drága bútorzatokban és mindenféle ritkaságokban teljesen hasonlítanak a jobb kéz felőliekhez."

13 A magyar nyelvű leírások egytől-egyig toursi selyemnek fordítják a Gros de Tours-t, félreértvén a kifejezést. Némi bizonytalanságot azonban itt is tapasztalhatunk : zárójelben ott van a Gros de Tours elnevezés is. Esterházy Pál herceg levéltárosa, Hárich János is ezeket mondja erről a szobáról: „indiai madarakkal és virágokkal festett tours-i selyemtapéta borítja a szobát".

14 Tassinari felvilágosítása szerint 1900 körül egy akkori Esterházy herceg 10 Jacoby személyét a kutatás még nem tisztázta. 1771-ben találkozunk először nevének említésével (OL Est. csal. lt. Rallier, Fase. 1529 — 393.). 1773-ban, Kismartonban kelt feljegyzés szerint: ha egy bál vagy ünnepség van Eszterházán, Jacobynak kell azt megszerveznie és irányítania (OL Est. csal. lt. Fasc. 792. Prot. XLVIIL). Szintén csak 1773ban: a Pozsonyból Eszterházára szállítandó faműveket (Holtzwerk) Jacoby veszi át hercegi rendeletre (OL Est. csal. lt. Rahier, Fasc. 1533 — 2958). A monbijoui vadászkastélv szobrait is ő veszi át, s az asztalosokat is ő ellenőrzi (OL Est. csal. lt. Rahier, Fasc. 1533-295.). 11 M. Tassinari, a lyoni egykori Pernon ház örökét továbbfolytató Tassinari et Chatel cég jelenlegi igazgatója, aki az Esterházy mintára figyelmünket felhívta, levelében ez áll : „En 1793 lors des ventes qui eurent lieu les dépouilles furent rachetées par le prince Esterházy. . ." 12 Művészettörténeti Dokumentációs Központ. 1832-ben Eszterházán kelt inventárium. Bútorok és berendezési tárgyak. Ingóságok leltára. 13 Vahot —Kubinyi : Magyar- és Erdélyország képekben. Pest 1853. Eszterháza leírása 22. 14 Hárich : i. m.