Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Vadászi Erzsébet: Philippe de Lasalle Esterházy-mintája
(Miklós) Lyonban a régi Pernon manufaktúra folytatójánál újból megszövette ezt a mintát, tehát — amint ez eddigi fejtegetésünkből kitűnik — Philippe de Lasalle Gros de Tours-ját. 15 Ez a megrendelés beleilleszkedik a századfordulón Esterházy Miklósnak abba a törekvésébe, hogy — némi nosztalgiát érezve Eszterháza fénykorára — az egykori, ,,Fényes" Miklós korabeli kastély teljes XVIII. századi berendezését lemásolva egy újabb későrokokó kastély-intérieur sorozatot hozzon létre. E munkák gyakorlati kivitelezője, illetve mestere Schmidt Miksa díszítőművész volt, akinek ezzel kapcsolatos tevékenységére itt nem térhetünk ki. Az utolsó írásos adatunk az Esterházy-dessinre az 1936-os, Esterházy Pál herceg számára készült inventáriumban, a hitbizományi kötöttség alatt maradó ingóságok leltárában található. A leírás értelmében ekkor függönyként használják: „Függöny, nagy nehéz csontszínű moirée selyemből, nagy virágos csokor és szalaghímzéssel, széle rojtos, fehér selyem béléssel. 3 db van belőle." Az itt felsorolt írásos dokumentumok alapján tételezhetjük fel, hogy Versailleson kívül Eszterházán is a legdíszesebb falburkoló a Gros de Tours volt. Végtelenül kevés, mondhatnánk semmi sem maradt meg az egykori berendezési tárgyak és különféle falburkolatok közül, így kénytelenek vagyunk a kortársak magasztaló, többé-kevésbé tárgyilagos, de egyáltalán nem szakszerű leírásaira támaszkodni. Érdemes felsorolni, hogy jelenlegi elképzeléseink szerint milyen falat díszítő eljárások voltak a hercegi illetve hercegnéi lakosztályban, a legdíszesebb szobákat burkoló Gros de Tours-on kívül: 1. A stukkóval való díszítésre remek példa a földszinti Sala terrena és az első emeleti Díszterem. Előbbi színes zöld girlanddal, utóbbi — a mennyezeti freskó témájának megfelelően — aranyozott hadi eszközök ábrázolásával ékes. 2. Fehérre lakkozott fával burkolt és szintén aranyos cirádás a földszinti hercegi hálószoba. 3. Igen gyakori az ún. Jappanoiai táblákkal való falbevonás. A földszinten a hercegi lakosztály előterében, a kápolnához való átjáróban találkozunk ilyenekkel. Vályi András is megemlíti: „Magának a hertzegnek számára készült szobák között kettőben fekete színnel fényesített jappanoiai táblázatok vágynak, mellyek aranyos virágokkal meggazdagítva és különbféle festéseket mutató ékességekkel vágynak készítve, s egynek e táblázatok közül 1000 Ft vala az ára, egy szobában pedig 10 illyen forma jappanoiai táblázatok vágynak." 17 Vályi itt nyilván vieux lacque, chinoiserie táblaképekre gondol, amelyek ekkor Európában a XVII. századi németalföldi és angol példa továbbéléseként készültek. 4. A vendégszobák zöme, általában a komornyikok szobái, a mellékhelyiségek, régebben az előkelőbb termek is, kínai papírtapétákkal voltak burkolva. Több, az 1750-es évekből származó papírtapéta megrendelés maradt fenn az 15 Tassinari leveléből: „Un de ses deseendents le fit réproduire vers 1900 à Lyon d'où le nom demeuré jusqu'à nos jours attaché à cette soiererie". 10 OL Est. csal. lt. RRR. Hitbizományi leltárak. IV. Hitbizományi kötöttség alatt maradó ingóságok leltára, cs. 2229. Bútorok és berendezési tárgyak. Eszterháza. 17 Vályi : i. m.
