Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Barkóczi Mária térítője
Barkóczi Mária terító'jébe a nevet és dátumot már más kéz más technikával varrta be később, talán akkor, amikor a keretsávot toldották hozzá. A tükröt szegélyező keretsávot kissé sűrűbb szövésű, különböző lenvászon terítő darabkákból varrták össze. Ezért nem egészen egyforma nagyok a szélet díszítő, laposöltéssel kivarrt tulipánok, gránátalmák. Színezése kétféle pirossal, zölddel, barnával és kék selyemfonállal készült. Itt szintén keleti eredetű öltésfajtával találkozunk, ez nálunk a török idők óta igen elterjedt és úrihímzés néven ismeretes. Ez a keretsáv kevésbé egyenletes hímzésű, minden bizonnyal itthon készült. A fentiekben egy régi magyar történelmi családdal kapcsolatos kendőtöredék révén bepillantást nyertünk a XVII. század rendkívül szövevényes hazai viszonyaiba. Külön érdekessége a térítőnek, hogy rajta evangélista Szt. János nem figurálisán, hanem jelképe formájában jelenik meg, ami a magyarországi hímzéseken egyedülálló, puritán ábrázolás. E terítő egyben arra is bizonyíték, hogy e zavaros században is fennállt a kapcsolat a nyugati, ez esetben a német textilművészettel. Ennek hazai alkalmazása jellemzően nyilvánul meg Barkóczi Mária térítőjén.