Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Barkóczi Mária térítője
3. kép. Készletek egy XVII. századi mintakönyvből Múzeumunk könyvtárának ritkaság-gyűjteménye több korai kézimunka mintakönyvet őriz. Az egyikben kockás alapon címerek, virágok, állatok vannak berajzolva. A könyvecske címlapja hiányzik, fedőlapján ez áll: Muster 1666. A benne feltüntetett geometrikus rajzolatú tulipánok, szegfűk és szélminták Paulus Fürst, Nürnbergben 1660-tól 1676-ig négy kötetben folyamatosan kiadott könyvének változatos rajzú mintáival mutatnak rokonságot 6 . A könyv 32. és 35. oldalán található heraldikus jellegű sas figurájából könnyen összeállíthatjuk a Barkóczi terítőn levőt (3., 4. kép). Említettük, hogy a terítő szöveges szalagján Barkóczi Mária neve előtt DI AUGTJSIS olvasható. Csermelyi Sándor 7 feloldása szerint ez D(ie) 1 Augusis, vagyis augusztus hó elsejét jelenti. Nézetünk szerint ez a megfejtési lehetőségeknek csak egyike, és egyáltalán nem megnyugtató módja. A Dl lehet éppenséggel DI(e) is, ez esetben nem aug. 1-ét jelenti, hanem csak a latin die( = napon, napján) rövidítése. Ha pedig valóban erről van szó, akkor furcsa dolog, hogy a ,,napon, napján" után csak a hónap neve, augusztus áll, méghozzá hibás latinsággal: Augusis. Azt nem lehet ugyan rossznéven venni, hogy a XVII. századi magyar nők nem tudtak jól latinul (van erre számos példa), de érthetetlen, hogy ,,Augusti" helyett miért írt vagy hímeztetett ,,Augusis"-t, aminek a pontos nap-dátum megadása nélkül semmi értelme sincs. Megfigyelhető az is, hogy a hímző nem számította jól ki a rendelkezésére álló helyet: a betűk egyre közelebb kerülnek'egymáshoz, az utolsók nemcsak szélességben, hanem magasságban is kisebbedők. Nem hisszük, hogy a hímző ezt a perspektivitás hatásának keltése érdekében cselekedte, hiszen a sas lába 6 Nemet területről maradtak fenn a XVI. századból az első kézimunkakönyvek. A 30-éves háború alatt szünetelt kiadásuk, de elterjedtségükre jellemző, hogy Itáliában is elterjedt használatuk. A 30-éves háború után újabb kiadásuknak megindítója Paulus Fürst volt. L. idevonatkozóan: Kronbcrger Franken, Hanna: Deutsehe Stickmuster von ihrer Anfängen bis zum Biedermeier. Hamburg 1939.; Pollak-Sorer, Fried t: Alt-Wiener Stickmuster. Wien, é. n. 7 ösermelyi : i. m. 53.
