Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára —Huszár Lajos: Érmekkel díszített fedeles kupák és korsók

majd szerepel az egyik érmen Christian Wermuth (1661—1739) drezdai éremművész jele (3), egy további érem Karl Joseph Hoffmann (1713 — 1738) gyulafehérvári vésnök műve (8). A későbbi érmek közül az egyiket jelezte Anton Franz Wide mann (1724 — 1752) bécsi éremművész (11), a másik pedig Joseph Losch (1730—1826) müncheni éremművész munkája (12). A két szász tallér természetesen egykorú szászországi pénzverdében működő vésnök műve (1 és 2). Az említett éremművészek egy-egy éremképpel szerepelnek a sorozatban, viszont akad olyan művész is, akinek a nevével több éremkép van jelezve. Az érmek közül ugyanis összesen 8 darab viseli magán Martin Brunner (1659 — 1725) nürnbergi éremművész jelzését (4, 5, 6, 7, 8, 15, 16 és 17). Tehát az éremképek többsége az ő műve, s feltehető, hogy a jelzetlen miscellan éremképek is többnyire az ő művei a jelzett éremképeivel való stílusegyezés következtében. Szórványos esetektől eltekintve tehát általában e nürnbergi éremművósz műveit használták fel mintaképül a korsók fedelébe illesztett éremképekhez, A többi éremkép is mind német kultúrterületen létrejött érmek felhasználásával keletkezett. Az éremképek tárgyait illetőleg ezek részint egykorú személyek vagy események megörökítését célozták, részint pedig vegyes tárgyú, ún. miscellan ábrázolások. Néhány magyar vonatkozású óremkép is akad e sorozatban a török háborúk eseményeivel kapcsolatban (6, 9 és 10). Ezek azonban csak magyar vonatkozású, de nem magyar eredetű érmek, tekintve, hogy a német éremkibocsátó intézetek kedvelt üzleti cikke volt ez időben a felszabadító háborúk eseményeit sorozatban megörökítő érmek kiadása. Kétségtelen magyarországi eredetű példány csupán egy akad, ez a gyulafehérvári erőd alapításának emlékére 1715-ben készült kis érem, amely az ottani pénzverdében került kiverésre Karl Joseph Hoffmann ottani vésnök művekónt (8). Ez az érem azonban eredeti példány beillesztése a korsó fedelébe és nem utánöntött érem. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az éremképek mind német eredetűek, s ezeknek zöme a X V III. század elején készült érmek beillesztése vagy utánzása révén jött létre, általában az 1698 — 1740 közti időből. Kivételesen akad azért néhány korábbi és későbbi példány is, legkésőbbi a XIX. század elejéről való (12), de a túlnyomó többség ebből a korból származik. Az éremképek többsége Martin Brunner nürnbergi éremművész műveinek utánzása, de szórványosan azért más művészek műveinek felhasználásával is találkozhatunk. Megállapítható az is, hogy amennyiben a beillesztett érmek eredeti példányok, azok mind a többi művésztől származó emlékérmek, illetve pénzek. Ez a megfigyelés talán lehetőséget nyújt arra a feltevésre, hogy a Brunner műveit utánzó éremkópek esetleg azonos (nürnbergi?) műhelyből kerülhettek ki, míg a többi változatos éremkép különböző más helyen kerülhetett alkalmazásra. Eltekintve végül az éremképeknek a korsók szempontjából figyelembe jövő datáló jelentőségétől, önmagában véve sem nélkülöz minden érdekességet e sorozat létrejötte, mert rávilágít ennek a csoportnak művelődéstörténeti jelentőségére olyan értelemben, hogy mi volt ennek a kornak az ízlése és igénye az érmek iránt, azoknak nem numizmatikai célú szerepeltetése esetén. Különösen a miscellan érmek változatos sora árulja el jellemző módon az egykorú ízlés és divat igényeit. H. L.