Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára —Huszár Lajos: Érmekkel díszített fedeles kupák és korsók
Feldolgozásra és meghatározásra került tehát az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött 28 korsó fedelébe illesztett 25-féle emlékérem. Azért kevesebb a feldolgozott éremtípusok száma mint a korsóké, mert 3 'esetben ugyanaz az óremkép fordul elő két korsó fedelén is. Az érmek többnyire öntvények, vagyis az eredeti érmek egyik oldalának leöntése útján jöttek létre, bár elképzelhető az is, hogy esetleg az eredeti verőtő negatív vesetéről öntötték le őket. Néhány esetben azonban eredeti érem beillesztésével is találkozunk (1, 2, 8, 11 és 13). Az előforduló éremképek közül csak kettő (1 és 2) képvisel forgalmi pénzt, a többi mind emlékérem jellegű éremábra. Néhány esetben az előforduló éremképeket ismert emlékérmekkel sikerült azonosítani (8, 11 és 13), általában azonban a szereplő éremképeket nem lehet tényleges emlékérmekkel kapcsolatba hozni. Inkább arra van példa, hogy a XVII—XVIII. század fordulóján divatozott ostábla játékhoz tartozó éremképes fapiónok ábráit lehet ezeken felismerni {4, 6 és 7). Ügy tűnik, hogy az ez idő szerint nem azonosítható éremképek közül több — különösen az ún. miscellan éremkópek — ilyen fapiónok részére készült ábrázolások lehettek eredetileg, illetve ilyenek utánzása. Erre vall e gyakran ormamentikus keretelés is, ami a fapiónoknál jellemző forma, továbbá az éremképek stílusának a kétségtelenül fapiónok célját szolgáló éremábrázolásokkal való egyezése. Annál valószínűbb ez a feltevés, mert ismeretesek teljes fapión készletek, melyeknek minden egyes tagján hasonló miscellan tárgyú ábrázolás látható. Ez az utóbbi megfigyelés nemcsak mint öncélú megállapítás érdekes, hanem az éremképek keletkezési idejének meghatározásához is lényeges tényező. A miscellan témájú éremképek ugyanis általában keltezetlenek ós csak stílusukról lehet következtetni, hogy a XVII —XVIII. század fordulója körüli időben jöhettek létre. Tudva viszont azt, hogy a fapiónok divatja is ebben az időben volt a legelterjedtebb, erre az időre korlátozható e miscellan érmek keletkezési ideje is, amennyiben ezeket a fapiónok éremképeivel hozzuk összefüggésbe. Általában ezeknek az éremképeknek jelen esetben a korsó korának megállapításához nyújtható segítsége a legértékesebb adat. Együttesen nézve az egész éremanyagot, ez a keltezés szempontjából három csoportra sorolható. Az első csoport tagjai azok, amelyek határozott évszámot viselnek. Kiderül, hogy ezek zöme az 1699 — 1718 közötti évekre esik (1, 6, 7, 8, 9, 10), de ismeretes 1740 és 1760 évekből (2 és 11) való későbbi eredetű érem is. A második csoportnál az érmek keletkezési ideje az ábrázolt személyek életrajzi adataiból következtethető. Ezek keletkezése többnyire az 1690 —1740 közötti időre tehető (3, 4, 5) és csak egyetlen érem eredete utal jóval későbbi időpontra, a XIX. század elejére (12). Végül főként a miscellan érmekből álló harmadik csoportnál a készítő művész adatai szolgáltatnak bizonyságot az érmek keletkezési idejéhez. így az 1616 — 1654 között élt Sebastian Dadler (13), főként azonban az 1659 —1725 között élt Martin Brunner (15, 16, 17 és 18) jelzett művei datálhatok bizonyos körülhatárolt időpontra. Mindezeket figyelembe véve kiderül, hogy az éremképek zöme a XVIII. század első negyedében jöhetett létre, bár előfordul néhány korábbi, illetve későbbi példány is. E keltezési adatok mellett nem közömbös a készítő művészek személye sem. Ugyanis ezek működési területe útmutatást nyújthat az érmek keletkezése irányába. Aránylag kevés művész nevével találkozunk. A legkorábbi éremkép Sebastian Dadler (1615 — 1654) augsburgi éremművész műve (13),
