Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Katona Imre: Az Iparművészeti Múzeum besztercebányai térítője

jobbra, vagy balra fordítják, hogy az arcélt, a homlokot, az orrot és az ajkat ábrázolhassák. Az elfordítás azonban sohasem olyan erőteljes, hogy a szemrész, a szemöldök íve és az orrtő ne tűnjön azonnal szembe. E sajátosságok persze nemcsak a magyar, hanem a nyugati portréművészetet is egyaránt jellemzik, amiből viszont önként adódik, hogy portréművészetünk nem az általános európai hatásoktól függetlenül fejlődött, hanem azok nyomán és példáján. A szobrászok, a festők legtöbbször nem is magyarok, hanem osztrákok, vagy olaszok. Érthető tehát, hogy az európai, de különösen a német portréművészet eredményei a magyarországi portréművészetben is egyaránt megvannak. Ennek tulajdonítható mindaz a sajátosság, mely a hímzett evangélista mellportrék és különböző fejedelmi, főúri és polgári portrék között található. Mások is észrevették, hogy az ábrázolásokban nem lehet speciálisan helyi jellegzetességet felfedezni, s a XVII. századi portréábrázolások egységes típusain