Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Balári Ferenc: Késő reneszánsz magyar ládák a bútorosztály újabb szerzeményei között

került, szimmetrikus tagolású ládával ellentétben ugyan koncentrikus tagolású, de jellegében és részleteiben ezekhez sok hasonlóságot mutat. Az angyalfejes ládához hasonlóan ezt is faragott pillérek tagolják. Két szélső betétlapjára illesztett, faragott olaszkorsó, ládáink intarzia díszének plasztikus változata. A két olaszkorsó és a középső Adám-Eva jelenet fölötti ívezet két oldalán itt is megjelenik a háromszögbe komponált szárnyas angyalfej. E körbe tartozik a Nemzeti Múzeum középen csókolózó párral díszített, faragott ládája

34 is, melynek kialakítása a licsérdi ládáéval azonos. Mint említettük, az egykorú textilművesség ornamentikája és a bútorok dísze egy körbe tartozik. Múzeumunk egy Nyitra megyéből származó, XVII. századi lepedőszél hímzésének

35 finoman árnyalt virágcsokra az angyalfejes láda olaszkorsójával azonos szellemet mutat. Ugyancsak múzeumunk gyűjteményében egy XVII. századi, felső-magyarországi úrasztali kendő

36 szegélydíszét, a kissé naivabb rajzú, 1669-ből származó láda ornamentikájához hasonlóan váltakozó kétfarkú oroszlánok és olaszkorsók alkotják. A bútorok díszítéséhez mézeskalácsmintákon is találunk hasonló kompozíciójú ornamentikát. Különösen találó egy, múzeumunk gyűjteményéhez tartozó 2654 leltári számú bábsütőminta. A négyzetes lap három mezőre oszlik: középen olaszkorsó, ,,A P" monogram, 1640-es évszám, kétoldalt kisebb olaszkorsó, griff, oroszlán. 34 Bárányné : i. m. 12. kép. 35 Leltári száma: 9265. 36 Leltári száma: 51. 380.1. 5. kép. Láda, magyar, 1650 körül, Budapest, Iparművészeti Múzeum