Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A kék habán kerámiáról
tistáknál tanult gerencsérinas Schwartz Jakab fia volt. 24 Ezek az újkeresztényeknél tanult gerencsérek folytatták a habán keramikus hagyományokat, és minden bizonnyal mestereikhez hasonló felfogásban dolgoztak. Mindenesetre feltűnő, hogy az 1662 után készült habán jellegű munkákról csak az a színező anyag hiányzik, amely az uradalomban beszerezhetetlen volt. 1662 után is vannak az uradalomnak gerencsérjei, abból azonban, hogy nem találkozunk velük a számadáskönyvekben, arra gondolhatunk, hogy nem szerződéses alkalmazásban álltak, hanem feudális kötelékben mint az uradalom többi jobbágymesterei. Ez teszi érthetővé, hogy a földesúr már nem gondoskodott a szükséges anyagok beszerzéséről, hanem maguknak kellett azokat előteremteniök, hasonlóan a század első évtizedeiben dolgozó „polgár" gerencsérekhez. Az uradalom területe az edénykészítéshez használatos nyersanyagok tekintetében gazdag volt. Nemcsak megfelelő agyag állott itt az anabaptista edénykészítő rendelkezésére, hanem a festéshez szükséges alapanyagok: az antimon, a mangán és a rézoxid, illetve rézszulfát is. Különösen mangánoxidban gazdag a Rohonc-Kőszegi hegység. Ezért a mangán alapú győri korsók készítési helyét sem Kalotaszeg környékén, hanem Rohonc táján kell keresnünk. Az elmondottak alapján nem szorul további bizonyításra, hogy a kobalt alapú edények készítési helye a XVII. században sem volt kizárólagosan Erdélyben. Ilyen edények Erdélyen kívül Nyugat-Magyarországon is szép számmal készültek. A további kutatás feladata lesz annak az eldöntése, hogy 1662 után is készültek-e kékmázas edények Nyugat-Magyarországon. Ugyancsak a következő évek kutatásainak kell tisztázniuk, hogy 1662 után csak átmeneti nehézségként állott-e fenn a kobaltmáz hiánya, avagy ebben az időszakban már alkalmazásától végleg eltekintenek. 24 Katona Imre: i. m.
