Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A kék habán kerámiáról
A habán kerámia differenciálásánál nem csupán stíluskritikai, hanem máztechnológiai sajátosságokra is fel kell figyelni. Különösen vonatkozik ez a XVLT. századi anyagra. Később, a XVIII. században már a formában és az ábrázolásban is találhatunk alapvető eltéréseket, megkülönböztethetünk egymástól minőségileg is elkülönülő csoportokat. így külön csoportot alkotnak azok a fehér, kékkel festett, 1710—1720-as évszámú tálak, amelyeken a virágdíszek rajzai és az évszámok kalligráfiái kisebb rajzi biztonságról tanúskodnak mint a többi, hasonló évszámú edényeken. Folytathatnánk tovább az egyes, viszonylag elkülöníthető csoportok felsorolását, bennünket azonban inkább a mázakban kimutatható különbségek, eltérések érdekelnek. Ha pl. a minden bizonnyal nyugat-magyarországi Batthyány-birtokon készült, s az Iparművészeti Múzeum kerámiagyűjteményében levő iszkázi tálat 23 máztechnológiailag vizsgáljuk meg, érdekes, és a kékmázas edények szempontjából is értékes eredményekre jutunk. Ahhoz, hogy az anapaptisták gerencsérséggel foglalkozhassanak, rendelkezniük kellett azokkal az előfeltételekkel — agyaggal s a mázhoz szükséges oxidokkal •—, amelyek a kerámia előállításához nélkülözhetetlenek. NyugatMagyarországon nemcsak megfelelő agyag, hanem a díszítéshez szükséges anyagok is rendelkezésükre álltak, a kobalt kivételével. A Rohonc-Kőszegi hegységben található ugyan kobalt is, de csak igen elenyésző mennyiségben. Ezért a festéshez szükséges alapanyagok közül a kobaltot valószínűleg a szomszédos Ausztriából szerezték be. 1662-ig állnak újkeresztények a Batthyány ak szolgálatában. Úgy látszik, a földesúrnak nem okozott különösebb problémát a kobaltmáz beszerzése, mert a szalónoki, dobrai és németújvári várak leltárai szerint igen nagy számú kobaltedény készült az uradalom újkeresztény műhelyeiben. Az említett iszkázi tál 16 évvel a habánok nyugatmagyarországi elűzetése után, 1678-ban készült. Erről teljesen hiányzik a habánokra jellemző kobaltmáz. Sajnos, ezen a tálon kívül eddig nem ismerünk más olyan újkeresztény gerencsérmunkát, amelyről teljes biztonsággal állíthatnánk, hogy Nyugat-Magyarországon készült. Ezért azt, hogy a tál készítésénél a gerencsér nem alkalmazott kobaltot, véletlennek is tulajdoníthatnánk. A kék festés azonban 1662-ig annyira elterjedt volt, hogy itt a véletlent emiatt is kizártnak kell tekintenünk, és a kobalt mellőzésének okát az iszkázi tálon másban kell keresnünk. Tudjuk, hogy Batthyány (II.) Ferenc, mikor birtokain letelepítette az anabaptistákat, szerződésben kötötte ki, hogy a gerencsérnek keresztény inast kell felfogadnia. Az uradalom számadáskönyvei tanúsítják, hogy az anabaptisták tartották is magukat ehhez a megállapodáshoz, mert rendszeresen alkalmaztak inasokat. Keresztúr 1633 — 1642-es urbáriumának egyik bejegyzéséből kiderül, hogy az egyik anabap2 fogaton rez medencze N° 1 Szelyes Fo delies Mázas Korso N° 1 Rez Fazék N° 1 Barbelnak walo medencze N° 1 Poczok Körös környül es Ladák alatta Plehesek 4 Szegletw fias Szöld Aztal hozu N° 1 Ayto plehestül N° 1 23 Leltári száma: 2837. Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai (Veszprém megyei múzeumok évkönyve. II.) Az említett problémák részletes irodalmával.