Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Egyed Edit: Egy Bacchus jelenetes kárpitról
szám alatt nyilvántartott kárpiton. Ez Apollót, mint napistent ábrázolja, amikor a „négy évszak" áldozatot mutat be neki (4. kép.). E képen látható áldozati oltár talapzatán olvasható L. van Schoor szignatúrája. Mivel az egész sorozat teljesen egységes keretsávú, több kárpiton azonos figurák szerepelnek különböző fogalmazásban, ezért az egész sorozatot, így a gyűjteményünkben levőt is, valamint a müncheni Residenz és National Museumban levőket is, Ludwig van Schoor flamand kartonkészítő mester tervei alapján készített munkáknak tarthatjuk. Ludwig van Schoor flamand származású művész 12 , születési ideje az 1665 körüli évekre tehető. Antwerpenben és Brüsszelben működött. Nála is valószínű, mint Borchtnál, hogy családjában a festőmesterség apáról-fiúra öröklődött, mert a brüsszeli festőcéh 1654—1655-ös bejegyzéseiben szerepel egy Wilhelm Schoor nevű mester, aki számos vázlatot készített a gobelin manufaktúrának. Ludwig van Schoornak sok munkája ismeretes. Kedvelte a sorozatok készítését. Kartonjain elegáns képzeleti figurákat tervezett, gazdagon redőzött kosztümökben. A kereteket díszletként ható függönyök, oszlopok alkotják, melyekhez életteli színeket alkalmazott. Leghíresebb nyolc tagból álló sorozata: „A világon uralkodó erők allegóriája", melyet A. Auwercx neves mester szőtt műhelyében, továbbá a „Világrészek" ciklus. Ezeken kívül számos egyedülálló kárpitja is megtalálható az állami és magángyűjteményekben. Kutatásaink végső eredményeképpen megállapíthatjuk tehát, hogy „Mercurius a gyermek Bacchust átadja a nimfáknak" című kárpitunk kartonjának tervezője Ludwig van Schoor németalföldi mester volt. A kárpit Brüsszelben készült, Ian van der Borcht műhelyében az 1700 körüli években. Az a tény, hogy gobelinünk jelenleg mesterjelzés nélküli, értékéből nem von le, mert szokásos volt, hogy egy kartonról több kópiát szőttek (lásd Medici kárpitok). Sőt még az is előfordult, hogy egy nagyméretű kárpitból egy részt kiemelve megszőtték kisebb méretben, az előbbivel azonos bordűrrel. Ludwig van Schoor mesternél is ezt figyelhetjük meg, akinek „Amerika" című kárpitjából 13 (5. kép.) (Lásd J. H. Hyde párizsi kollekciójában) a jobb oldalsó részen látható jelenetet önálló egységként újra megszőtték 14 (6. kép.). Bár bemutatott kárpitunk a flamand falkárpitkészítés XVI—XVII. századi virágkora utáni időszakban keletkezett, mégis e hanyatló művészeti periódusnak egyik igen színvonalas, minőségileg kifogástalan készítménye. Művészettörténeti értékét fokozza, hogy a gazdag cselekményű, jól megrajzolt, festői hatásokra törekvő, technikailag is szerencsésen kivitelezett ábrázolás teljes harmóniában áll a dúsrajzú kerettel. A bemutatott Ludwig van Schoor mester kartonja nyomán, s Ian van der Borcht által szőtt brüsszeli falkárpit és társdarabjai a kor művészi ízlésének megfelelő színvonalon díszíthették a barokk paloták pompás szalonjait és fogadótermeit. 12 Thieme —Becker : i. m. Band 30. 257.; Göbel: i. m. I. Teil, Band I. 400, 431.; Wurzbach, A. : Niederländisches Künstler-Lexikon, Band 2. 583. ; Schmitz, H. : Bildteppiche. Geschichte der Gobelinwirkerei. Berlin, 1921. 252. 13 Hyde, James H. : L'iconographie des quatre parties du monde dans les tapisseries. Gazette des Beaux-Arts 1924. 253. 14 Baldass : i. m. 279. tábla.
