Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Horváth Vera: Az 1885. évi országos általános kiállítás iparművészeti jelentősége
retet, többet el is marasztal a jelentés a hanyatlás vagy meg nem felelő irányba való fejlődés miatt. Az Iparművészeti Társulat — amelynek világosan kitűzött célja közvetlenül és közvetve az iparművészet fejlesztését szolgálni, mecénásnak lenni a mecénás nélküli korban, közvetítő szerepet vinni a művészi iparok és a vásárlók között, eszmei irányt mutatni a gyakorlatnak — a „jelentés"-re támaszkodva fejtette ki tevékenységét. Az első országos kiállításról szóló jelentést Szalay Imre a társulat I. választmányi ülésén olvasta fel. 9 Az Iparművészeti Társulat I. rendes közgyűlésén 10 a jelentés alapján alakította meg szakosztályait: I. faés fém-, II. a^yag-, üveg- és kő-, III. papír-, bőr- és szövőipar, és dolgozta ki működési tervét, amelynek célja újabb és újabb buzdításokkal serkenteni a magyar iparművészetet. Még ugyanabban az évben 50 forintos pályázatot tűz ki díszkötés tervrajzára, amelynek kikötése, hogy magyar díszítményes formákat, vagy régi könyvkötések díszítményeit szabadon használja fel. — 100 forintos pályadíjat tűz ki bronz dísztárgyak: tálca, óra, gyertyatartó, csengettyű, vagy hasonlóra. A pályázat kiköti, hogyha a tervező nemzeti elemeket alkalmaz, törekedjen azok továbbfejlesztésére. — 50 forintos pályázatot ír ki porcelán vagy majolika asztali készlet díszítményére, „különös feltételként" magyar díszítmények szabadon való felhasználását köti ki. — Bubics püspök régi holicsi díszítőelemeket felhasználó asztali majolika edények tervére ajánl fel 100 forintos pályadíjat. — A bronz sokszorosító ipar fejlesztésére az Iparművészeti Társulat az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal együttes pályázatot ír ki bronzban sokszorosítható mellszoborra, amelynél az egyik 250 forintos díjban részesülő változatnak közéleti személyiséget kell ábrázolnia, a másik 500 forintos díjban részesítendő változat pedig a magyar népéletből vett szoborcsoportozatra vonatkozik. 11 Az Iparművészeti Társulat működése és a kitűzött pályázatok az országos kiállításon megállapított hiányok pótlásának, hibák kiküszöbölésének célját mutatja. Érdekes jelenség, hogy Szalay Imrével ellentétben, aki a magyar stílus megjelenését negatíve értékeli, a Társulat által kitűzött pályázatok túlnyomó része magyaros vagy nemzeti díszítmény felhasználását köti ki már 1886-ban. Az is figyelemre méltó, hogy Szalay az akkor már több évtizede uralkodó nyugat-európai gyakorlattól eltérően, ki akarja kapcsolni a bútoriparból a tervezőt, mert a tervezést a kivitelezők feladatának tartja, a Magyarországon elkésve ugyan, de szükségszerűen kialakuló önálló iparművész-tervezőről ekkor még nem esik szó. Társadalmi ellentmondást mutat a „jelentés", mert amíg üdvözli a széles körű iparoktatás megszervezését és az „iparoktatás" csoport megjelenését a kiállításon, nem gondolva arra, hogy az iparművészeti alkotások számára széles körű tömegbázist, pártoló és vásárló közönséget teremtsen, addig a textilipar felvirágoztatását a főnemesség, főpapság és a vagyonos rétegek támogatásától reméli. Az országos kiállítás az ipar és iparművészet kettéválását és mindkettőnek a válságát mutatja. Az ipar rendkívül súlyos helyzetének okát „osztrák gyarmatosítás" néven szokás megnevezni. Kétségkívül válságos helyzetet 9 1880. január 20-án (Művészi Ipar 1885/86. 185 — 186.) 10 1886. március 23-án (Művészi Ipar 1885/86. 272-273.) 11 Pályázatok közzétéve: Művészi Ipar 1885/86. 310, 311, 309, 360, 361, 362.
