Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára: A faenzai Ferniani műhely fajanszai gyűjteményünkben
6. kép. Rézzölddel és mangánnal festett tálca. XVIII. század vége Plateau peint vert et mangán, fin du XVIII e siècle Egynémely technikai elégtelenségre való tekintettel Germain Gáspár működésének kezdetére tennénk annak az edényegyüttesnek részletét, amelyet Toscanában „impagliata" néven ismernek — valójában ,,Servizi per donna di parte" 17 az elnevezése, ami gyermekágyas készletet jelent. Ez a három edény részből összeállított készlet nem azonos a komatál néven ismerttel. Az egy lapos tányérra helyezett fedeles szilke, amelynek tetején díszként elhelyezett négy nyúlvány voltaképpen láb, amelyre a fedőt ráállítva, lábas tálkává lesz. 18 Az ,,impagliata" egy nagyobb lapostányérra helyezett fedeles tálból áll, amelynek alja-fedele egyaránt egy-egy mélytányérként használható, erre való tekintettel a fedő kívül-belül dúsan díszített. Ez a fedeles tál főzelék és húsétel számára való. Az öblös formájú fedeles levesestál ennek a tetejére kerül. Ilyenformán a három edényféleségből összeállított együttes igen tekintélyes benyomást kelt. A magyar népszokásokban közeli rokona a (Hollóháza és Telkibánya környékén még a közelmúltban is használatos) ,,menázskának" nevezett edényegyüttes. Az olasz „impagliata" elnevezés magyarázatát a magyar menázska használatában gondoljuk meg17 Liverani, G. : Ampliamenti raccolte del Museo. Faenza, 1960. I p. 13. V. T. 18 Az edényfajtának ezt a változatát olaszul „scodella della comaré"-nak nevezik (komatál), a rokokó stílusban már csak egy díszes fedelű, alátéttányéros, kétfülű szilke.