Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára: A faenzai Ferniani műhely fajanszai gyűjteményünkben
találni. A menázskát háncsból font hálóban vitték, s valószínűleg az ,,impagliata"-t is szalmából font tartóban vitték a gyermekágyasnak. Az „impagliata" középső részét képező fedeles tálunkon 19 figyelemre méltó az eddig ismertetett darabokkal szemben meglepő könnyű volta, vékony edényfala, kecses formája. Különösen érdekes a fedőtányér két füle alatt a félkör alakú kivágás, ami könnyűvé teszi a fedő leemelését. Jól elhelyezett szentimentális díszítésén erősen dominál a cseresznye szín több árnyalata, haragoszöld levelű, hasonló színű, kissé merev rózsás ágak között (7. kép). Ezek közül egyik festése kissé csomós. A fedőtányér tetején az urnás díszítmény kétszer jelentkezik, de mindenkor más változatban. A széleken vékony, ma már erősen megkopott arany vonalszegély. A fedőtányér felső szegélyénél vörös színnel festett nagy öltésutánzatok talán ugyancsak a szalmából font tartóra utalnak. 20 A faenzai műhelyből a XIX. század fordulójáról három különböző típusú, szép gyógyszertári edény van gyűjteményünkben. 21 Valamennyi az ottani Farmacia dell'Ospedale egykori felszereléséből származik. Pékár Imre gyűjtéséből került a Wartha gyűjteménnyel hozzánk. Formáik a klasszicista törekvések ellenére még őrzik a reneszánsz emlékét. A „ghianda" vagy „festoni e cateno" elnevezésű díszítésük nedvzöld levelekkel a compendarióra emlékeztető sárga színű, ornamentális díszítménnyel és a tört fehér színű alapra csüngő hidegkék gyöngyfüzérrel, virágfürtökkel kiegyensúlyozottan alkalmazottak a különböző formákra 22 (8. kép). A XVIII. századi lemaradással szemben a XIX. században a műhely, amely mindenkor hivatva érezte magát Faenza keramikai múltjának nemzetközileg is reprezentatív továbbfolytatására, követte korának a kerámiaművészet iránt támasztott igényeit. Az étkészletek mellett komoly felkészültségű festők és szobrászok dolgoztak itt. A világkiállítások hatására — amelyeken többször is megjelentek munkáik —, a reneszánsz szellem és a monumentalitásra törekvés jellemzi az egyedi alkotásokat. A szobrász részleget félévszázadon át Giovanni Collina Graziani vezette, aki a firenzei Lorenzo Bartolini műhelyében is dolgozott. Később fiai, Giuseppe és Rafaelé is munkatársai lettek, utóbbi nagyméretű, Robbia stílusú domborműveket készített. Ennek ismeretében gyűjteményünkben levő két nagyméretű, a nyár és az ősz jelképében megmintázott fajansz mellszobrot (9—10. kép) Rafaelé Collina Grazianinak tulajdonítanánk. 23 A két buszt állítólag 1885-ben a budapesti Országos Kiállítás alkalmából valamelyik biztosítótársaság pavilonját díszítette. 24 A szobrok arca az eszményített olasz nőtípust képviseli, a magashőálló színezés Robbia hagyományokat idéz, a szokatlan nagy méret (85 cm magas) különleges, nem mindennapi technológiai problémában gyakorlott, és megfelelő technikai berendezéssel rendelkező műhelyt feltételez. A Casa Grande-i Ferniani-gyűjteményben Rafaelé Collina Graziani két négyzetméte19 Tlt. 18.117/ab. gr. Ferry Lipótné ajándéka 1931-ben, francia műhelynek tulajdonítva. 20 1. Faenza, 1960. V. t. hasonló romos díszítéssel, de sokkal díszesebb, a meisseni csipkedísz hatására festett széldísszel. Museo Internationale delle Ceramiche gyűjt. 21 Tlt, 21.017, 21.212, 21.727. 22 A talpas, tojásdad edényünkhöz hasonló, a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche gyűjteményében. L. Collana II. t. 29. 23 Tlt. 6512 és 6513. műkereskedelmi forgalomban vétetett 1886-ban, à 400 koronáért. 24 A régi és az új leltárkönyvi bejegyzések nem tartalmaznak azonos adatokat.
