Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához
JEGYZETEK 1 Iparművészeti Múzeum Adattára. Ikt. sz. : 88/1942. T. ltsz. : 19762. Mag. : 82,5 cm, szél.: 97 cm, mélys.: 36 cm. 2 E jelenségre Joseph Philippe, a liège-i egyetem professzora, a Musée Curtius et d'Ansembourg igazgatója volt szíves figyelmemet felhívni. 3 E hangszerek kialakulásáról alapvető ismereteket nyújt Hanns Neupertnelt kis zongoratörténete és két kitűnő monográfiája: Vom Musikstab zum modernen Klavier. Eine Entwicklungsgeschichte der Klavierinstrumente. Berlin, 1952.; Das Cembalo. Kassel-Basel, 1950.; Das Klavichord. Kassel—Basel 1956. * Vermeer van Delft, Jan Steen, Boucher, Sohey etc. 5 Cristofori vívmánya lényegének tudatában hangszerét ,,Gravicembalo col Piano e Forte"-nek nevezte. Innen a ,, pianoforte" és ,,fortepiano" megnevezés az európai szóhasználatban. 3 Sachs, C: Sammlung alter Musikinstrumente bei der staatlichen Hochschule für Musik zu Berlin. Berlin, 1922. Ltsz.: 9., 2164, 2165, 2166, 2167. A XVIII. század utolsó harmadában építették át őket. 7 Sachs: i. m. col. 75—76. 7a Midőn hangszerünket ,,zongora"-nak nevezzük, akkor mai szakkifejezésünket visszavetítjük abba a korszakba, amikor a kalapácsos mechanikájú hangszernek nem volt még magyar neve. E hangszert a maga idejében — a XVIII. század utolsó harmadában— a hétköznapi magyar nyelvben ,,klavir"-nak, a XIX. század elején pedig „négyszögű fortepiano"-nak nevezték. 8 Harding, Rosamond: The Pianoforte. Its History traced to the Great Exhibition of 1851. Cambridge, 1933. p. 22 — 24. 9 Sachs, C: i. m. col. 77. „2172. Tafelklavier aus Mahagoni auf vier Rundbeinen; an den gerundeten Flanken Traghenkel. Umfang C/E —f 3 ; Untertasten Ebenholz, Obertasten Knochen. Prellmechanik urwüchstigster Form : der Tastenhebel ist hinten seitlich abgesetzt; am Absatz hängt der blattartig dünne, mit einem Lederpflaster beklebte Hammer, ohne Kapsel seitlich an die Taste gelenkt, derart, daß im Ruhezustand sein Schnabel etwas über die Taste herausragt und daß die Abschlußleiste gleichzeitig den Tastengang hemmt und den Hammer gegen die Saite prellt. Einzeldämpfung: ein Drahtknie mit betuchtem Holzplättchen steht fest auf der Taste. Rechts ein Harfenzug. Breite : 97 cm, Tiefe: 36, Höhe: 73 cm. Abb. 6. In dem Instrument scheint sich die Urform der Prellmechanik erhalten zu haben (Deutschland, 2. Hälfte 18. Jh.)." 10 Mahillon, Ch. V.: Catalogue du Musée Instrumental du Conservatoire. Gand, 1912. IV. p. 447. ,,2951(402). Petit piano d'étude. Marque: Adrien, rue Isabelle no 1168 à Bruxelles. Etendue très restreinte, de f à a2 La mécanique ressemble à celle dite viennoise. Long: 71 cm, larg. : 38,5, haut: 73,5 cm." E mechanikának a 8. képen bemutatott mechanikával való azonosságát René de Maeyer úr, a brüsszeli Musée Instrumental du Conservatoire Royal de Musique őre szíves volt megerősíteni. 11 Harding: i. m. 24. 1. 12 Sacha, C: Das Klavier. Berlin, 1923. 34—39. 13 1812. évet jelöli meg Hirt, F. J.: Meisterwerke des Klavierbaus (Ölten, 1955.) c. művében (142. 1.) mint a klavikord kihalásának évét. 14 Closson, Ernest: La facture des instruments de musique en Belgique. Bruxelles, 1935. 4—6. 15 Closson: i. m. 8 —9. 16 Auda, Antoine: La musique et les musiciens de l'ancien Pays de Liège. Bruxelles, 1930. 252. 1. 17 Voltak „hegedű-ácsok", „épinette-ácsok", „orgona-ácsok" stb. 18 Closson, E.: Histoire du piano. Bruxelles, 1944. 118 — 120. 19 Closson: La facture . . . 119 — 120. 20 Nagy köszönettel tartozom René de Maeyer úrnak, aki figyelmemet e család még ma is élő tagjára felhívni szíves volt, és Jacques Berger Carrière úrnak, aki a családjával kapcsolatos adatokat készségesen rendelkezésemre bocsátotta. 21 Magnette, P.: Essai sur la musique et les musiciens au Pavs de Liège. Rivista Musicale XXVIII. 1921. 217. 1. 22 Closson: Histoire du piano. 119. 1. 23 Neupert, H.: Das Klavichord. 52 — 53. 24 Magnette: i. m. 215. 1.
