Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: Szakmáry Pál. Adatok egy szepességi ötvös-család működéséről a XVIII. században

HÉJJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA SZAKMÁRY PÁL ADATOK EGY SZEPESSÉGI ÖTVÖS-CSALÁD MŰKÖDÉSÉRŐL A XVIII. SZÁZADBAN A legújabb levéltári kutatások napfényre hoztak néhány iparművészettörténeti szempontból fontos adatot. Ezek a Dessewffy család levéltárában régóta lappangó számlák (1. a Függeléket) hírt adnak arról, hogy Szakmáry Pál eperjesi ötvösmester 1777—78, valamint 1786—87-ben a nevezett család számára dolgozott. Az okmányok betekintést engednek a 200 évvel előttünk élt ötvösmester hétköznapjaiba. A kép amely elénk tárul, más, mint amit várhatnánk. A műhely szerszámainak „művészi rendetlensége" közepette csak egy-egy nagyobb megrendelés esetén — tehát nem gyakran — formálódnak „nagy művek". Ilyen komoly feladat sok időt igényel, s bár jól jövedelmez, csak ritkán adódik. Ezért a munkaasztalon felhalmozva áll a sok apró-cseprő, javításra váró holmi, rendelésre készült, vagy eladásra szánt félkész használati tárgy. Az elszámolások is arról tudósítanak, hogy ötvösünk számos mesterségbe vágó feladaton kívül egyéb, szerényebb munkákra is gyakran vállalkozott. Nemcsak evőeszközöket készít: „Ihro Hoch und Wohlgeborenen Gräflichen Gnaden Stephanus von Dcsőwffy Conto ... 1 dutzend Caffee Loefel", hanem gyertyatartókat, monstranciát és keresztet, pecsétnyomót is: „lieferte der Gräfin ein in Gold gefaßtes Petschaft", sőt arany medaillont és csatokat szállít Dcssewffyéknek. Igen sok javítást eszközöl: „reparirte vor die kleine Confess ein Ring, reparirte eine Souvenier", lámpát, csengőt, sótartót reparál, gyűrűket alakít át, forraszt, kiegészít: „lieferte ein Gabel woran ich einen neuen Zaken gemacht", ezüstöz, aranyoz, betűt vés, tisztít, rozsdátlanít, még papírmasé dobozt is javít. Nagy kár, hogy a számlákban említett tárgyak ma már nem azonosíthatók meglevő darabokkal. Szakmáry Pál csekély számban fellelhető művei között mindössze egy cukorszóró kanál ad lehetőséget a kutató számára további következtetésekre

1 (1. kép.). Ez a merőkanál alakú asztali ezüst eszköz szerény alkotás. Kiszélesedő végű ívelt nyelén a merítő fűrészeléssel és reszeléssel lyuggatott, kis virágszálakkal, pöttyökkel, négyzetekkel áttört. Peremén lyukasközepű karikák sora. Az Iparművészeti Múzeum Kőszeghy Elemértől vásárolta, ki maga is felvidéki származású volt. Adatunk van arra, hogy még negyed századdal ezelőtt Kőszeghy Sándor (Budapest) és Dessewffy grófné (Kassa) birtokában voltak Szakmáry készítette étkészletek.

2 Szórókanalunk feltehetőleg Dessewffy István evőeszközeinek egyike, a számlák idejéből. Ezenkívül még sótartók, gyertyatartók, fogadalmi ajándékok és cukortartó