Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 6. (Budapest, 1963)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Adalék a „piano carré" kialakulásának első állomásához
A csembaló hiányosságát, a hangerő dinamikus változtatásának lehetőségét ugyanazon hangszeren, különféle regiszterekkel és pedálokkal a XVII. század közepe óta igyekeztek megoldani e hangszerek legkiválóbb építői. E kísérletek közben találta meg mai ismereteink szerint elsőnek 1709-ben Bartolomeo Cristofori, majd valószínűleg tőle függetlenül a francia Jean Marius (1716) és a német Gottlieb Schröter (1717) — az első kettő neves csembalóépítő. Schröter teoretikus és orgonista — a kalapács-mechanika megoldását. Ennek lényege, hogy a billentyű lenyomásakor, egy általa áttételesen mozgatott kalapácstól a húr ütést kap. Eme ütés ereje kelti a hangot, amely így a billentyű különböző erősségű lenyomásával különböző erősségű lesz. A kalapács ütés után rögtön visszaesik, a billentyűtől függetlenül, s újra ütésre kész. 5 Az új mechanika továbbfejlesztését és ipari felhasználását a freibergi híres orgona- és csembalóépítőtől, Gottfried Silbermanntól kapta, aki néhány társával, köztük tanítványával és unokaöccsével Johann Heinrich Silbermannnal a kalapácszongorát tudatosan új hangszerként kezdte tökéletesíteni és forgalomba hozni. A zeneszerzők, így Johann Sebastian Bach és Philipp Emanuel Bach kezdetben még idegenkedtek az új hangszertől, Christian Bach és Mozart azonban zenéjük tolmácsolásához már igényelték azt az új árnyalási lehetőséget, melyre a legtökéletesebb csembalók is képtelenek voltak. Az új hangszer kialakulása során nem tudott elszakadni elődjeinek formáitól, így a kalapács-zongora külsejét és mechanikáját tekintve egyaránt két formában fejlődött tovább. A csembaló hatása alatt a ma közhaszálatúan zongorának nevezett hangszer (Hammerflügel, piano à queue, Grand Piano), és a klavikord nyomán kialakuló négyszögű, asztal alaká zongora (Tafelklavier, piano carré. Square Piano). A mechanikát tekintve a kibontakozás is két vonalon történt, melyek egyike a Cristofori-féle ún. Stoßzungenmechanik, ezt később tökéletesítésének helye szerint ,,angol mechaniká"-nak nevezték; a másik Silbermann és Stein mechanikája, ún. Prellzungenmechanik, melyet fejlettebb formájában való gyártási központjáról ,,német v. bécsi" mechanikának neveztek. Altalános bevezetésük szükségessé tette erősebb húrok alkalmazását, ezzel együtt a szekrény stabilabb kiépítését, a hangterjedelem fokozását. Hangszerünkön klavikord-szerű a szekrény méretezése (belső magasság: 8 cm, külső magasság: 11 cm), és alakja (két rövid oldala ívesen hajló). Ez a kiképzés a szekrény belső terének növelését, ezzel együtt a hangzás felerősödését szolgálja, és a kiváló braunschweigi hangszerépítő, Carl Lemmé nevéhez fűződő ,, ovalrund" kiképzés alkalmazása. Hangszerünk még további hasonlóságot, sőt egyezést mutat a klavikord belső berendezésével is. Ezek világosan utalnak zongoránknak a klavikordda 3. kép. Részlet a „piano carré "corpusáról — Détail du corps du piano carré
