Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Pajor Géza: A Keletázsiai Művészeti Múzeum egyik újabb szerzeménye — egy rekeszzománc váza

világos színek, melyeknek jellege maradéktalanul érvényesül, a színek tiszták. A zománc felrakása azonban nem minden esetben tökéletes. A feketénél és a rózsaszínnél elég jó, de a többi színek esetében némi piszkolódás mutatkozik. Minden színnél számos fekete pont látható. Ez annak a következménye, hogy a zománcban az égetés során légbuborékok keletkeztek, melyek a csiszolásnál 8. ábra felszínre kerültek, és az idők folyamán szennyeződtek. Ez okozza a pontok sötétes, fekete színét, mely csak nehezen távolítható el.

10 Ami a díszítést illeti, az edény három fő részének — test, nyak és talp — megfelelően háromféle, és legfeljebb — ha ez egyáltalán szóba jöhet — csak eszmeileg kapcsolódnak egymáshoz az egyes részek díszítései. A testen levő díszítés : Egymás alatt levő két sorban arányosan hat lúd vagy kacsa látható,

11 melyek közül a felső három vízben, az alsó három pedig vízparton helyezkedik el. A vízpart a test alsó részén húzódik úgyannyira, hogy a víz csak egy kis keskeny sávon nyúlik le az alsó peremhez. A part mindössze egy 6—8 cm-es területet (sávot) foglal el s a váza testének többi részét a díszítés szerint víz borítja. 10 Erről a technikai hiányosságról Busshell is ír. Id. mű III. fej. 11 Az ábrázolt állatok ludak vagy kacsák egyaránt lehetnek, a rajz alapján nehéz különbséget tenni. Az is lehetséges, hogy a felső három lúd-, az alsó három pedig kacsaábrázolás. Az állatok csőre széles, lapos, mely kacsára emlékeztet. A nyakuk azonban — és éppen a felső sorban levő háromé — arányait tekintve hosszabb mint a kacsáké. Alapos stílustanulmányok után lehet csak szó a piotléma megoldásáról.