Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum 1955—1959

törekvésünk gátolta részben állandó kiállításaink helyreállítását, ugyanis mindenkor a telj es műemléki helyreállítás szempontja vezetett bennünket. Talán sokkal korábban kellett volna megemlíteni, hogy a magyar barokkművészet egyik legkiemelkedőbb belső interieurje, a kerámia kiállítás helyiségei közé beépített egykori sümegi püspöki palota könyvtártermének berendezése és mennyezetének festett stukkódísze súlyosan megsérült. Ezt még 1957 első hónapjaiban nagy költséggel teljesen helyreállítottuk, a többi ezekbe a termekbe beépített sérült, vagy rongálódott interieurökkel együtt. E munkálatok során elhatároztuk, hogy a kiállítási helyiségek egyikében a mennyezetre erősített és elsősorban beázásoktól rongálódott festett kazettás famennyezeteket leszedjük, és restaurálás után nem a mennyezetbe beépítve, hanem bármikor leszedhetően felfüggesztve szereljük vissza. Ezekkel együtt a kiállítás többi termeibe ugyanúgy kívántuk felfüggeszteni a múzeumunkban őrzött többi kazettás festett famennyezetet is, természetesen a megfelelő restaurálás után. Ezek a főként protestáns templomokból származó mennyezetek és karzatok rendkívül fontos, értékes alkotásai a késő reneszánsz elemek továbbélését mutató magyar és erdélyi művészetnek. Legtöbb közülük 50—60 év óta nem volt hozzáférhető. Az épület műemléki helyreállításának és a mennyezetek restaurálása hosszadalmasságának, de különösen a leszerelés és felfüggesztés technikai megoldása nehézségeinek következtében e munkálatok tényleges megkezdésére csak 1958 végén, illetve 1959. év elején kerülhetett sor. Amíg azonban ezek a munkálatok be nem fejeződnek, fájdalommal nélkülöznünk kell egyik legnagyobb sikerű kiállításunk helyreállítását. Kiállítási tevékenységünkkel kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy részt vettünk a Brüsszeli Világkiállítás magyar részlege iparművészeti anyagának előkészítésében és ehhez anyagot is adtunk kölcsön, úgy szintén a belgiumi Malinesban rendezett Marguerite d'Autriche kiállításra is. E kiállítás rendezőinek kérésére kölcsön adtuk Van der Lacke 1528-ban Enghinben készült két nagyméretű színes falikárpitját, mint már említettük ezek 1956ban szerepeltek a Seal dis kiállításon. A falkárpitokat múzeumunk tudományos dolgozói kísérték és hozták vissza. Külföldi kapcsolataink egyébként is a fejlődés és elmélyülés képét mutatják. Munkatársaink közül többen voltak a Szovjetunióban (így az intézmény főigazgatója, mint egy magyar kulturális delegáció tagja), Csehszlovákiában, Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, (így a Keletázsiai Művészeti Múzeum főigazgató helyettese a londoni nagy japán kiállításon), stb. stb. Kerámiai osztályunk vezetője 1958-ban Olaszországban tartózkodott a faenzai Museo lnternazionale delle Ceramiche magyar részlege helyreállításának megbeszélése végett. Hasonlóképpen számos külföldi szakember kereste fel múzeumunkat. Mindent egybevetve bizakodóan léptük át az 1959. év kezdetét. Szocialista múzeumügyünket építő dolgozóink, tudományosok, restaurátorok, és a többiek elszántan küzdenek, hogy két világháború és az ellenforradalom pusztításai, a két világháború közti időszak visszafejlesztő tendenciái és — nem egyszer a delicta maiorum káros következményei kiküszöbölése után előre lépve a múzeum marxista tudományos kutatáson alapuló, a dolgozó nép és az egyetemes emberiség kulturális felemelkedését szolgáló munkáját fokozódó lendülettel vigyék tovább.