Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum 1955—1959

Az ellenforradalmi események ellenére is az 1957-es év a múzeum külföldi kapcsolatainak lendületes kiépítését hozta magával. A múzeum munkatársai tanulmányutakon vettek részt a Szovjetunióban, Ausztriában, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban stb. Különösen hoszszabb időtartamú volt a múzeum bútorosztálya vezetőjének romániai, valamint kerámiaosztálya vezetőjének a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában végzett kutatóútja. Mivel az események miatt ez évben nem kerülhetett sor 1956-ban megkezdett évkönyvünk kiadására, a múzeum tudományos kutatásainak eredménye kevésbé plasztikusan mutatkozik meg, mint a korábbi éveké. Középpontjában továbbra is a catalogue raisonéek előkészítése áll. Folyóiratokban és más kiadványokban szintén több tanulmányunk jelent meg. Átmeneti visszaesés után újból lendületet vett a tudományos ismeretterjesztő előadások tartása. A magyar magángyűjtőkkel a már korábban megindult kapcsolatok elmélyítése céljából megalakult a múzeum mellett a Gyűjtők Baráti Köre, melynek havonkénti megbeszélésein átlagban 30—40, a régi és új iparművészet iránt érdeklődő műgyűjtő jelenik meg, néha még ennél is többen. Itt előadások, viták hangzanak el, egyes műtárgyak, műtárgycsoportok, tanulmányi raktárak megtekintése, a gyűjtőknek adott szakmai tanácsadás folyik. Az év végén megindult és már említett műtárgyállagrevízió mellett már korábban folyamatba tettük az egész magyar iparművészettörténeti anyagra kiterjedő országos nyilvántartás ellenőrzését, revízióját. Csak mellesleg említjük meg, hogy a helyreállítás gondjai közt, a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával a múzeumnak arra is módja nyílott, hogy még az év első felében lakásépítkezéshez kezdjen és öt, nehéz lakásviszonyok között élő múzeumi dolgozó lakásgondját oldja meg, természetesen épületen kívül. Az 1958. év folyamán múzeumunk végre újra megnyithatta kapuit az érdeklődők előtt. Helyreállítottuk, átrendeztük és lényegesen kibővítettük „Művészi Bronz és Rézművesség," valamint „Európai Ötvösművészet" c. kiállításunkat. Egyúttal nyomtatott vezetőjük is megjelent. Kiállítási tevékenységünkben azonban ez az év lényeges elvi fordulatot hozott. Fentiekben már megemlékeztünk múzeumunknak falain kívül történő tevékenységéről, vidéken rendezett számos kiállításáról, az élő művészekkel való szoros kapcsolatáról, valamint arról, hogy mily gyakran adott helyet falai között idegen kiállításoknak. Egyáltalában nem állítjuk azt, hogy ez a tevékenységünk helytelen lett volna, vagy pedig, hogy ezt a tevékenységünket a jövőben nem kívánnók folytatni. Ennek illusztrációjaként megemlítjük, hogy helyreállított könyvtárunk beszerzési politikáját egyáltalában nem korlátozzuk a szorosabban vett múzeumi kutatómunka szükségleteire, hanem továbbra is figyelemmel vagyunk az iparművészeti alkotómunka velünk szemben támasztott igényeire, a kézműipar és művészi szériagyártás kívánságaira. Arra azonban rá kell mutatni, hogy múzeumunk munkatársaiban már korábban az a felismerés alakult ki, hogy kötelezettségeink elsősorban a saját anyagunkkal való fokozott foglalkozást írják elő. Ez állította munkánk középpontjába a műtárgyállagrevízió megindítását és a tanulmányi raktárak minél teljesebb kiépítését. Az 1958. év folyamán több mint 300.000 Ft értékű teljesen modern raktári berendezés elkészítését tettük folyamatba, ez 1959 elejére el is készült. Azonban a fenti törekvések legdöntőbben múzeumunknak 1958 folyamán azon elhatározásában nyert kifejezést, hogy múzeumunk mindaddig, amíg kiállító helyiségei jelentős mértékben ki nem bővülnek, nem ln