Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Dobrovits Aladár: Az Iparművészeti Múzeum 1955—1959

Mindezek mellett nem csökkent múzeumunk széleskörű, országos és nemzetközi célkitűzésű tevékenysége sem. Kezdjük kiállítás rendezési munkánkkal. Több hónapi előkészítés után gyökeresen átrendeztük, kibővítettük és felfrissítettük legnagyobb kiállításunkat, a „Kerámiamüvesség történetét". Október elejére megnyitottuk új „Művészi Bronzművesség" c. kiállításunkat és a mintegy 100%-kal megnagyobbított és újrarendezett „Európai ötvösművészet" c. kiállításunkat. Nagyobb vidéki kiállításokat is rendeztünk : ,,A közeikelet művészete" című kiállítást a Siklósi Vármúzeumban, valamint több mást. Az Iparművészeti Tanáccsal együttműködve számos modern iparművészeti kiállítást is rendeztünk (bútorművészeti és lakásművészeti kiállítást, textil-, ipari forma-, műanyag-, porcelán-, kovácsoltvas- és világító terv). Az év kiállításainak tevékenységén keresztül tudunk rámutatni leginkább egyik legfontosabb eredményünkre, nemzetközi kapcsolataink jelentős megélénkülésére. Az előző két évi és a külföldi rokonintézményeknek megküldött évkönyveinkre érkezett kiadványanyag oly jelentős mennyiségű volt, hogy még az év folyamán megrendezhettük nagyszabású könyvkiállításunkat évkönyvünk csereanyagából. De érdeklődés mutatkozott külföldről műtárgyanyagunk iránt is. A belgiumi Gand városban megrendezett Scaldis kiállításra a kiállítás rendezői kölcsönkérték múzeumunk egy nagyértékű, 1528-ból származó Van der Lacke enghieni műhelyében készült címeres falkárpitját. A kárpitot textil osztályunk vezetője kísérte, és ezúttal mintegy háromhetes tanulmányutat is tett Belgiumban és Hollandiában. Múzeumunk munkatársai közül is többen voltak tanulmányúton és tudományos kutatóúton Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Bulgáriában, Ausztriában, Svájcban stb. Múzeumunk főigazgatója a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében Csehszlovákiába utazott, majd magyar népművészeti és díszítőművészeti kiállítást rendezett Alexandriában, tudományos kutatásokat végzett itt és Kairóban, kutató útra indult Felső-Egyiptomba és Szudánba, ahonnan az 1956. évi novemberi események kényszerítették visszatérésre. Épületünkben csehszlovák, majd a Német Demokratikus Köztársaság játékművészetét bemutató kiállítás nyílt, amikor is a kiállító országok szakemberei előadásokat tartottak nálunk. Ezen kívül jártak nálunk szovjet, csehszlovák, egyiptomi, indiai, román, albán, német demokratikus, brazil, stb. szakemberek. Lendületet vett a műtárgyállag gyarapítás, múzeumunk sokszáz értékes műalkotással gyarapodott, elsősorban vétel útján, de nem szűntek meg az értékes donációk sem, ha nem is történtek olyan nagy arányú ajándékozások, mint az előbbi években évkönyveinkben említett Fettick Ottó és Kontsek Károly sok ezer darabos adományai voltak. A múzeum azonban ebben az évben kezdte kiépíteni szorosabban kapcsolatait a nagyszámú magyar magángyűjtővel, legalább is azokkal, akik a gyűjtési köréhez tartozó anyagból létesítettek gyűjteményeket. Amiben azonban múzeumunk felülmúlta az eddigi éveket, ez a kiállítások ugrásszerűen megnövekedő látogatottsága volt. A korábbi átlagosan néhány száz fővel szemben az év második felében volt olyan nap, amikor a látogatók száma a 20—30 ezer főt is meghaladta, ami minden örvendetessége ellenére is nem egyszer szinte megoldhatatlan nehézségeket is hozott magával. Mind e mellett a sokoldalú tevékenység mellett folytattuk az iparművészettörténeti jelentőségű műtárgyanyag országos méretű számbavételét ós nyilvántartását, és folytattuk tudományos kutatómunkánkat is. Ismét több tanulmány jelent meg tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban, még több