Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Kornádi István: Az Iparművészeti Múzeum szecessziós gobelinjei a gödöllői művésztelep tükrében

3. kép. Körösfői Krieseh : Családi fészek Gödöllő nem a szomszédos bécsi, vagy német szecesszióval van kapcsolatban, hanem mint egy átívelő híd — az angol iparművészeti törekvések követője. Elég különálló kis sziget volt az akkori művészeti törekvések tengerében. Művészetük elismerését is nehezen vívták ki, mivel hibáztak azáltal, hogy tudvalevőleg a múltba menekültek. Mert van olyan művész, aki hátra, de van olyan is, aki előre, a jövőbe néz. Körösfői és művésztársai egy más társadalomtól remélték bajaik orvoslását. Nem tudták koruk kapitalista művészeti szellemét — a gyáripart és ennek művészietlen termékét — saját erejükből javítani. William Morris utópisztikus szocialista államáról álmodoztak, és ezt a demokratikus szellemet próbálták saját körükben megvalósítani. Náluk nem volt csak külön iparművészet, vagy csak külön képzőművészet, csak egy volt : a munka, és pedig olyan munka —amit Körösfői és a gödöllői művésztelep végzett. Mind Körösfői Krieseh Aladár, mind művésztársai a képző- és iparművészet közti különbséget mesterséges kategóriának tartották. Mert nem az a fontos, hogy valaki monumentális freskót, vagy díszpárnát tervez, hanem az, hogy ki mit ad a munkájába. Ha pl. egy szobrász elkészít egy művészetileg kifogástalan ülő majomszobrot — mondjuk bronzból, ez így képzőművészeti alkotás. De ha erre a szoborra lyukat vágunk, és perselynek használjuk, akkor iparművészeti alkotás. Való ez? Nem. Tehát nem választhatjuk külön, mint ahogy a XV1T1. század végéig nem volt különválasztva. Nem célunk, hogy ezt a témát tovább fejtegessük, de nem hagyhattuk ki, mivel a gödöllői művésztelep problémáinak ez szerves alkotóeleme volt, A gödöllői szőnyegszövő műhely igen nagy életkedvvel és apparátussal dolgozott. Az első év indulási nehézségei után megrendelésük is bőven akadt. Egymás után csatlakoztak Körösfői mellé a már említett Belmonte Leó, akiben a leghűbb és legáldozatkészebb segítőtársát találta meg ; majd Nagy Sándor, aki bár nagy szerepet játszott Gödöllő életében, mégsem foglalkozunk bővebben művészetével ;BoerLenke, aki Belmonte tanítványa: volt, Undi Carla, Frey Vilma és Róza (az utóbbi volt a műhelyvezető), Juhász Árpád,