Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Pajor Géza: A Keletázsiai Művészeti Múzeum egyik újabb szerzeménye — egy rekeszzománc váza

vonal többször megtörik és az egyik oldal felé benyúló nyelvet mutat. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy a kiformált lemez egyik végén egy nyelv illeszkedik pontosan a lemez másik végéből kivágott, a nyelv nagyságának és alakjának megfelelő nyílásba. Másszóval a csapolás módszerének az alkalmazásával akadályozták meg, hogy a lemez végek szétváljanak (2. ábra). Mint említettük, a tárgy héjának az elkészítéséhez felhasznált vörösréz lemez kb 1 mm vagy még nagyobb vastagságú, melynek ily módon való összeillesztése is kellő biztonságot nyújt a lemezvégek szétnyílása 1. ábra 3. ábra ellen, annál is inkább, mert az ilyen vastagságú vörösréz lemez csak kevéssé rugalmas, viszonylag könnyen formálható és csak igen kis mértékben igyekszik felvenni a kiformálás előtti eredeti alakját, másrészt az ily módon összeillesztett lemezre rákerülő rekeszek és a zománc úgyis lehetetlenné teszik a lemezhéj szétválását. A váza gömbölyded része, a tulajdonképpeni test is a csapolás módszerével van összeillesztve, forraszás nélkül. A csapoláshoz alkalmazott nyelv azonban valamivel nagyobb. A váza nyakának alsó része és a test egész belső felületén számos ütésnyom vehető ki világosan. Kétféle ütésnyom látható. Az egyik széles, feltehetően valamilyen kissé domború szerszám ütésének a nyoma. A másik fajta ütésnyom hosszúkás, keskeny. Az ütésnyomok nem összevissza, hanem bizonyos rendszerben érték a lemezt. A rendszert részben az adja, hogy az ütések a látható nyomokból kikövetkeztethetőleg körös-körül (illetve a kiterített lemezen végtőlvégig) egymás alá vagy fölé következő sorokban érték a lemezt. A lapos, széles ütésnyomok szorosan egymás mellett, a keskeny, hosszúkásak körülbelül 1

/

2

—1 cm távolságban következnek egymás után. (3. ábra.) A nyakrészt ráhaj-