Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

HOPP FERENC KELETÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM - Pajor Géza: A Keletázsiai Művészeti Múzeum egyik újabb szerzeménye — egy rekeszzománc váza

tással erősítették a testre a következőképpen : a nyaklemez alsó szélét befelé hajlították annyira, hogy a nyak alsó része keskeny sávban beleférhessen a test felső nyílásába, majd ezt a testbe benyúló nyakrészt erősen rákalapálták a test felső peremére (4. ábra). Nem tudjuk, mennyire elterjedt ez a technikai megoldás, de a rendelkezésünkre álló rekeszzománc vázák egyikénél sem található meg. Mindenesetre kétségtelen, hogy nehézkesebb és technikailag kevésbé fejlett megoldás, mint az egész tárgynak egy darabból való kikovácsolása.

6 Az edény fenekét, melyet előzőleg ugyancsak egy darab lemezből alakították ki, alul beleillesztették a test alul kissé lefelé öblösödő talpába (5. ábra). Valószínű, hogy a fenék már a belehelyezésénél kissé szorosan illeszkedett, s ez meggátolta kiesését. Ezt bizonyítja különben a talp alsó peremére felhúzott gyűrű is. Hasonló gyűrű található a nyak felső peremén is. Mindkét gyűrű vasi i i ! i 4. ábra 5. ábra tagsága körülbelül 3 mm, szélességük azonban különböző. A felsőé kb. 7, az alsóé kb. 5 mm.

7 Összefoglalva, az edény héjának az elkészítése tehát valószínűleg a következő módon ment végbe : mindenekelőtt a megfelelő nagyságúra levágott vastag vörösréz lemezből kalapálással kialakították a kívánt formát, vagyis a munka első fázisában elkészítették a nyakat, a testet és a feneket, a második fázisban pedig összeillesztették őket. Ezután kerültek fel a gyűrűk az edény alsó és felső peremére. Használtak-e valamilyen formát a nyak ós a test kialakításánál, ez magából az edényből természetesen nehezen lenne kikövetkeztethető. Valószínű azonban, hogy a kalapálás egy üllőszerű szerszám segítségével ment végbe, illetőleg egy ilyen szerszám hengeres vagy valamilyen görbevonalú felületén történt. Mindenesetre két dolog technikailag teljesen lehetetlen. Az egyik, hogy teljesen sima felületen történt folna a lapos lemez kikalapálása a kívánt formára. Ugyanakkor feltétlenül kellett lennie a kalapálandó lemez alatt valamilyen kemény, nagytömegű fémtárgynak, mely felfogta a kalapács ütéseit és megfelelő ,,húzást" biztosított a lemez hajlításához. Az edény héja egyes darabjainak elkészítése és összeillesztése után műszakilag 6 A múzeum birtokában van egy datált Csienlung-kori kancsó, melynek nyaka lehetséges, hogy hasonló módszerrel van a testre erősítve. Ez a technikai megoldás is arra mutatna, hogy vázánk ugyancsak ebből a korból való. 7 A gyűrűk vastagságának különbözősége a váza alakjának művészi kiformálása szempontjából bír jelentőséggel. A vastagabb nyakgvűrű ugyanis jól kiegyensúlyozza a keskenyebb gyűrűvel rendelkező, de nagyobb átmérőjű talpat.