Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)
Tasnádiné Marik Klára: A XIX. századi magyar kerámika néhány problémája
tóival elhitesse, hogy utánzataihoz nem az ő masszájukat használja föl. Ezzel az esetleges verseny feltámadását akarta megakadályozni. De nemcsak Fischer porcelánjához, de a pápai gyár keménycserepéhez is nagyobb mennyiségű mária-celli földet használt, nem is szólva több külföldről behozott többi nyersanyagról. 24 Hasonló volt a helyzet a városlődi gyárnál is, ha nem is oly nagymértékben, mint Pápa esetében. Itt tehát föl kell vetnünk a kérdést : ha minőségben, sem mennyiségben, sem fajtában kielégítő földféleség nem volt ezen a vidéken, akkor miért éppen ide épült egymás mellé három műhely? Milyen ez a vidék a XVIII. század fordulóján? Hiteles és tudományos leírását kapjuk Kitaibel Pál, a pesti egyetem professzorának 1799. július 4-én kelt útinaplójából. 25 A Bakonyon keresztülutaztában Herenden csak hamuzsírégetőt talált. Városlődön két malmot, egy fűrészmalmot-, Kislődön vashámort és az egykori vaskohó helyén újabb malmot. Szerinte itt nemrég vasöntöde is működött, sőt egyidőben ezüstöt is olvasztottak az ércből. Ottjártakor már csak ócskavasat dolgoztak fel. A lakosság egy része mészégetésből élt. Kitaibel a földféleségekről egy szót sem ír, bár másutt, ha lényegesnek tartja, megteszi. Nézetünk szerint az erdők jelentős közelsége mellett elsősorban ezek a lassanként elhagyott ipari berendezések és az ipari munkához szokott lakosság, nem utolsó sorban az Ausztria felé vezető útvonalak — amelyek a külföldi nyersanyag behozatala szempontjából fontosak — tették ezt a helyet üzemek alapítására alkalmassá. Kérdés tehát, honnan jön Pápa, Herend és Városlőd porcelánjainak alapanyaga, és ki az, aki a porcelán import-nyersanyagból való előállításának eszméjét és lehetőségét nálunk felveti? Itt jelenik meg a magyar kerámiaipar történetének sokatemlegetett, de mégis rejtélyes alakja, Stingl Vince (6. kép). Neve legtöbbször Herenddel kapcsolatban szerepel, mint Mayer társáé, akitől Fischer a ,,rövid idő óta minden szakavatottság nélkül vezetett és a tönk szélén álló herendi porcelángyárat" megveszi. 26 Révhelyi kutatásai Stinglt 1819-ben Tatán találják, ahol özv. Schlögl J. Györgyné alkalmazásában a keménycserép készítést vezeti s ahonnan Fischer Mózes Áron, — 1824 eleje óta finanszírozó társa,— ellenségeskedése még azévben távozásra kényszeríti. 27 Személyéről eddig csak annyit tudunk, hogy soproni születésű és mint kártyfestő 1814-ben Pápán telepszik le. 28 Kérynek a pápai műhellyel kapcsolatos adatai ebben az időben Stinglt nem említik. Lehet, hogy itt mint kártyfestő ismerkedett meg a kerámika által nyújtott festési lehetőségekkel, de lehetséges, hogy innen külföldi vándorlásra ment, s ott szerezte e téren technológiai ismereteit. Mindenesetre amíg Tatán mint a keménycserépkészítésben jártas szakember fel nem tűnik, nincs adatunk róla. A veszprémi püspöki levéltár egy tétele szerint 1828-ban herendi keménycserép 24 L. 2. sz. jegyzetet. Winter ezt 1821-ben kelt újsághirdetésében is közzéteszi, mondván, hogy nem sajnálja a költségeket az alapanyagnak távoli vidékekről való beszerzésétől. Kéry B.: i. m. 25 Gombocz Endre : Diaria Itincrum Pauli Kitaibelii, Budapest 1945. Kitaibel a pesti egvetem kémiai és botanikai tanszékének professzora a helytartótanács megbízásából 1798-tól évről évre Magyarország egy-egy szakaszát utazza be, nemzetgazdasági szempontból értékes természeti kincsek fölkutatása céljából. 26 Ruzicska Ilona : i. m.; Csányi Károly : A magvar kerámia és porcelán története és jegyei (Budapest 1954) c. munkájában is kb. így emlékezik meg. 27 Révhelyi Elemér : i. m. 28 dr. Csatkay Endre, Sopron, szíves közlése.
