Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 3-4. (Budapest, 1959)

Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum „alvinoi" újkeresztény fajanszai

késői reneszánsz stílusú kályhacsempe sorozatot ismerünk. A csempéken visszatérő, ismétlődő ornamentika és a legtisztább újkeresztény hagyományokat megőrző színezés látható. Egyes csempéken A. W. monogram és 1679 évszám van (3. kép). Hanyatlást mutat már az Iparművészeti Múzeum 2842 lt. számú: félpintes kancsója, amelyen elnépiesedett százszorszép virágcsokor és a nyak alatt, valamint a talp fölött fehér petytyescsík látható, (13. kép) pettyegtetett felírású 1698 évszámmal. Ennek párja ugyanebből az évből a segesvári múzeumban látható.

59 A budapesti edény fenekén bekarcolt AS 1698 jegy taláható. Elérkeztünk az emlékanyag kronologikusan is legnehezebben azonosítható darabjaihoz, az évszámnélküli, márványozott korsókhoz. Ezek a fajanszok, már nem tekinthetők díszedényeknek. Va14. kép. Fél pintes levendulakék kancsó lószínűleg sörös ivókészségek voltak, adott mértékegységű ki vitelben. A becsípett kiöntőnyílás és a hármas karélyos szél, közös használatra szolgált. A márványos dekoráció önkéntelen művészi hatást ér el, de nem ornamentika jellegű hanem csupán technikai játéknak tekinthető. Az egybecsurgatott máz a véletlen adódásai által színes összhangot teremt, helyenként kék-sárgával, helyenként pedig csak kék színfoltok hullámzával a fehér alapon. E tömegesen előforduló edényeket a szatmári béke utánra keltezhetjük. Ezt bizonyítja egy magántulajdonban levő márványozott alvinci korsó, ónfedelén az 1711 évszám. Teljesen megegyező formájú edény az Iparművészeti Múzeum 14,557 ltsz. (m : 20 cm) kancsója, melynek szürkés-kék alapján provinciális ízű stilizált virágcsokor látható, fehér koncentrikus gyűrű között. Évszáma 1726. Korban e kancsót megelőzi a 14285 ltsz. (m : 18 cm) és a Sigerus gyűjteményből származó körteidomú, fehérmázú bokálykorsó. Nyakán és talpa fölött hagyományos karéjos csipkedekoráció, testén elnagyolt többszínű népies virágcsokor, valamint az 1714-es évszám látható. (14 kép) 1734ből ismerünk egy igen kvalitásos, sárgamázú, nyomott clinnyeformájú és szélesen nyitottszájú söröskorsót (budapesti magángyűjteményben) a hengeres nyakon már barokkos ornamentika és német jelmondat található, a derekán gyöngyösvirágos reneszánsz inda. A fehér virgok mangánvonalkázásukkal éppúgy reliefszerűen ós fémzománcot érzék éltetőén domborodnak ki, mint a XVII. század közepéről a fentismertetett levendulakék, valamint az Iparművészeti Múzeum 2848 ltsz. sárga darabokon. A korsócska fenekén HH mesterjegy van, tehát már egy a kollektivumból kivált műiparos készítménye.

60 59 Layer i. m.-ban XXXIV Téves évszámmal (1612) közli. G0 Bielz: i. m. 5. ábra. Tidens Kvinder, Kbenhavn. 1938. „Habanerne", illusztr.