Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)
III. A KELETAZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM TANULMÁNYAI - Felvinczi Takáts Zoltán: Jegyzetek japán buddhista képekhez
3. Részlet az 1. képből Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ezek csavarvonalasan íveltek és felaprózottak, mint a bárányfelhők. Vonalas rajzuk kirikane eljárással készült. Ez a munka bőséges alkalmazást nyert mind a három alak fátyolruházatának ékítményein és a főalak fejét körülvevő nagy korongalakú dicsfényt sűrűn átlózó sugarakban. Egyébként az alakok élénkebb aranynyal vannak festve, mint ez a dicsfény. A kirikane ragyogása azonban az alakok aranyfényét is felülmúlja. A fénylő arany hálószerű rajza még döntőbb fontosságú az egyalakos Amidakompozíción, amelyen az alak ennek következtében egészen légiesen hat, jóllehet ennek az Amidának a rajza több plasztikus értéket juttat kifejezésre. A ruhákat borító kirikane ékítmények: a szvasztika, a görög meanderhez hasonló ,,felhőminta" (a kínai „lei-wen"), az egymást keresztező vonalakból keletkezett csillag, az ékalakú szirmokból szerkesztett virág, ami különösen emeli a rendszer díszítő értékét, és mérsékeltebb alkalmazásban, a leveles inda. E díszítő stílus eredetét pontosan megállapítani nem lehet, de nagyon érdekesnek tartom megemlíteni, hogy a múltban még a VIII. századi legendás nagymester, Wu Tao-tzu ecsetének is tulajdonítottak sokáig olyan festményeket, amelyeken a buddhista mitológia alakjain ilyen díszítő formákból szőtt fátyolruha látható és amelyeknek plasztikája ennélfogva nem érvényesül. Még a Parinirvána ábrázolások között is ismerünk olyat, amelyiken a fekvő Buddhát a művész ilyen ruhában ábrázolta. 6 Leghatásosabb és legköltőibb mindenik közt a már más kapcsolatban is említett Amida, 4 amint a sötétkékre festett égboltozat előtt méltóságteljes mozdulatlanságban és nagyságban megjelenik két kisebbre méretezett kísérőjével, Kwannonnal és Seishivel a Hiei-zan fölött, mintha a derékig látható alak éppen a szent hegyből emelkednék ki. Ezt és a hozzá hasonló fényes kompozíciókat a régi Japánban a nagy szent Yeshin Sozu ecsetével hozták kapcsolatba, természetesen mint álomlátásból született képeket. A mai kutatás megelégszik azzal, mint sokkal reálisabb eredménynyel, hogy a Kamakura korszakba (1192—1333) helyezi őket. A már említettek után, a kormegállapításra való tekintettel, még csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy Seishi két összetett kezén az egyenes vonásokkal megfestett ujjak feltűnően azonosak a Zenrinji-kompozíción és a mi kakemononkon. Ez az egyezés természetesen nem jelent azonos művészkezet, de feltétlenül azonos kort, melyben a festők trainingje minden hasonló kompozícióban ugyanaz volt. 6 Avalokitéshvara a kyotoi Daitokuji gyűjteményében. Kokká 179 — Nirvana 1086-os évszámmal. L'Art Treasures of the Koyasan Temples. Tokyo. 1910. pi. 8.
