Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

II. AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM KUTATÁSAIBÓL - Dobrovits Aladár: Gádor István művészete

De nem tud csak egy úton haladni. Pusztán a kitaposottat folytatni. Ismét a magyar népművészethez fordul, a magyar népművészettől kölcsönzött irókás technikával díszíti vázáit, ismét a geometrikus ornamentika legegyszerűbb alapformáit variálva, majd a magyar népművészet madarai, virágai jelennek meg edényein, melyek alapformái első látásra túlságosan is rokonok, de amelyek alapformáin belül a finom árnyalatok végtelen változata érvényesül. 1937—38-tól fogva válik egyre erősebbé Gádornál a népi ornamentika szellemében való új ornamentika megteremtésére irányuló törekvés. Kezdetben, korai látásának reminiszcenciájaként stilizáltabban, kötöttebben, játékosabban, elvontabban, néha formális megoldásaiban is korai plasztikái formáit ismételve, azután, különösen a felszabadulás után, eleinte lazábban, de egyre inkább a reális, természetim ábrázolás felé közeledve, ám az ornamentika sajátos kereteit át nem lépve, annak törvényszerűségeihez alkalmazkodva. Gádor e korszaka edényornamentikájának állatai valóságos állatok, természetrajzi pontossággal meghatározhatók, mégis ornamensek, melyek a velük együtt élő növényvilággal együtt, az edényhez, a vázához, nemcsak alkalmazkodnak, nem arra applikáltak, hanem abból következnek, abban élnek és az adja meg létjogosultságukat. A felszabadulás után páratlan gazdagsággal bontakozik ki Gádor művészete. Szinte az eddig követett utak mindegyike jelentkezik és szót kér. A szobrász megalkotja csodálatos, a kisplasztika és monumentális szobrászat alaptörvényeit egyesítő, kiváló formaalkotó készségről tanúskodó, a munka szeretetétől áthatott „korongosát" és a keramikus kivitelezi azt. A Bambi-sorozat ősei magasabb fokon ismétlik a Gádor korai periódusában már jelentkező keramikus természeti formákat újraalkotó, összefogó, formateremtő bravúrjait. És kezdeti formáinak ezt a lenyűgöző erejű, magasabb szintű megismétlését a keramikus játékosan díszíti az állat testére, környezetének érzékeltetéseként ráfestett növényornamentikával, ősi kerámiai gondolatot újítva fel, melynek példáit az egyiptomi művészettől kezdve az európai klasszikus porcelánon keresztül hosszan sorolhatnók. A szobrász ugyanekkor bebizonyítja, hogy a játékos formaalakítás és stilizálás, valamint a természeti formák monumentális, de még részleteiben is szinte 14. Váza falusi látképpel