Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

5. Szarvas, öntöttvas. Magyar, 1850 körül 1806—8-as háború megakasztotta fejlődésének lendületét. A franciák ugyanis lefoglalták és Párizsba szállították az öntvények nagy részét, utána viszont számos háborús emlékmű, obeliszk stb. öntésével a gyártás ismét fellendült. — 1810 körül megkezdték az öntöttvas ékszerek előállítását, melyek nagyon kedveltek voltak, s virágkoruk különösen a háború utáni évtized nehéz gazdasági helyzetében érthető. Ezek az anyagi szükségszerűségből keletkezett érdekes áttört ékszerek is egyrészt Schinkel formakincsét mutatják, másrészt a berlini ékszerészekét, mely utóbbi nem mondható szerencsésnek az ezüst formák vasból való megjelenítése miatt. A hajszálvékonyra öntött és utánacizellált, rafinált öntöttvas-technika az egész világon ,,fer de Berlin" néven volt ismeretes és keresett. 1811-ben a berlini gyár parkjában kiállítást rendeztek az első nagy öntvényekből, ahol például dór stílusú oltáremlékmű, Schinkel terve után készült szarkofág, fölötte gótikus baldachinnal és egyéb emlékművek szerepeltek. A kisebb tárgyakat illetően ebben az időben lényeges az itt működött Leonard Posch már említett stílusalakító munkássága. Témája főleg a valóság után mintázott arckép : az uralkodócsalád tagjai, berlini katonai, politikai és szellemi vezetők, Napóleon és a francia generálisok. — 1815 és 40 között szembetűnően sok használati és dísztárgyat gyártottak : íróasztalkészleteket, gyertyatartókat, dohányzókészleteket, vázákat, edényeket, dobozokat stb. — A gyár 1805—48-ig folyamatosan készített évszámmal ellátott, évenként változó újévi vaskártyákat, 6x9 cm-es méretben. Ezeken az öntöde épületét, berendezését és készítményeit ábrázolták. 1848-ban az öntöde tűz áldozata lett. Utána pénz hiányában régi gleiwitzi és egykori berlini modellek után készült gipszöntvények beszerzésével sikerült a