Dobrovits Aladár szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1955)

I. TANULMÁNYOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBŐL - Héjjné Détári Angela: Néhány probléma a művészi öntöttvas-művesség köréből

6. Szarvas, porcelán. Herend, 1860 körül gyártást újra megindítani, amely végül az I. Vilmos által 1873-ban kiadott feloszlatás! rendelettel szűnt meg.

12 A magyar vasgyártás fellendülésére is ösztönző hatást gyakoroltak a napóleoni háborúk felszerelési szükségletei. A kereslet kielégítésére nemcsak a meglevő öntödékben emelkedett'a gyártás mennyisége, hanem a földbirtokosok mellett maga a kincstár is sok olvasztót létesített, ahol a termelést előmozdította a porosz öntők és formakészítők Magyarországra hozatala. A legtöbb hámor a Felvidék fában gazdag, gyakran bányákhoz közel eső területein, illetve az ország keleti határán és Erdélyben keletkezett. A régi kphóművek legöregebbjei az 1672-ben Munkács mellett Frigyesfalván, 1680-ban Dobsinán, majd Libetbányán, a XVIII. század közepén Pohorellán és 1772-ben Diósgyőr mellett Ómassán létesített üzemek voltak. Ezek és a többi kohók szerszámokat, mezőgazdasági eszközöket és egyéb iparcikkeket gyártottak, s csak néhányban készítettek iparművészeti jellegű öntvényeket, mint például Frigyesfalva, Dernő, Gyertyánliget, Anina, Chisnyóvíz, Diósgyőr stb., amint azt a tárgyi emlékek, valamint az 1843-as második magyar iparkiállítás tárgyjegyzéke bizonyítja. A tulajdonosok több közel eső helyen összetársultak, így jött létre például 1805-ben a Murányvölgyi Unió, 1833-ben a Concordia Részvénytársaság, s a Rimai Coalició. 12 Schmitz i, m.